Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Lágerlélet. Auschwitzba deportáltak és kisegítő munkaszolgálatosok visszaemlékezései
kokban, ahol két ember részére jutott egy-egy ágy. Általában itt nem volt dolgunk, ún. feljavított kosztot kaptunk, és ami a legfőbb boldogság volt: mindenki külön edényből evett. Ez a viszonylag jó élet sajnos nem sokáig tartott, elvittek bennünket csakhamar Berlin mellé, Schön- holzba. Itt az ARGUSZ-gyárban dolgoztunk, ennek repülőgéposztályán, felváltva éjszakai és nappali schichtben, napi 12 órás munkaidő mellett. A mesterek nagy része kommunista volt, ahol csak tudtak, segítettek rajtunk, édes feketével, margarinnal stb. láttak el bennünket. Az egyik mester (Péter bácsi), amikor a revieren feküdtem, almát küldött részemre, sőt az ő születésnapján még kekszet is osztott ki közöttünk, karácsonykor pedig két- két tortaszeletet kaptunk. Ezzel szemben az aufseherinek borzalmasak voltak, szigorúan ügyeltek arra, hogy a mesterekkel ne beszélgethessünk. Rendes gyári munkásruhát csak decemberben kaptunk, addig csak a géptisztításhoz kapott rongyokból csináltunk magunknak mindenféle holmit. Lágerführerünk kegyetlen büntetéseket tudott kitalálni, pl. jeges hideg vízbe fejjel lefelé bedugták a häftlinge- ket stb. Anyaghiány miatt kb. február elején a gyári munka megszűnt, ekkor azután sáncásásra osztottak be. Nagyon nehéz munka volt ez, azonkívül a munkahelyre oda és vissza 10-10 km-t kellett gyalogolnunk, jóformán mezítláb. Egy szál csíkos ruhánkban dolgoztunk a kemény, hideg téli időben. Az étel is megfagyva került hozzánk. Sokan pusztultak el itt közülünk, naponta két-három halottat hoztak be a munkáról, sokszor tíz-tizenöten is elájultak. Egyáltalában nem bírtuk már ekkor a munkát. Április 16. körül ez a munka is megszűnt, útra készülődtünk. Bent a blokkokban jobb ellátást kaptunk, édes kenyérlevest, ettől azonban valamennyien hasmenést kaptunk. Egy 142 pénteki este tíz perc alatt sorakozó volt, indulni kellett. Nyolcszázan indultunk el, a revier visszamaradt, később ezeket autóval hozták utánunk. Másnap reggel Oranienburg- ba érkeztünk. Ekkor már rettenetes fejetlenség volt mindenütt, felügyelőnőink java része megszökött. Bennünket éjszaka akartak elvinni, mi azonban elbújtunk, mert úgy tudtuk, hogy a németek 20 km után lelőnek. Itt vártuk be az orosz csapatokat, akik április 23-án meg is érkeztek. Akkor azután elindultunk, másnap délelőtt nekivágtunk a világnak. Biztattak, hogy majd lesz teherautó, azt mondották, hogy két-három nap múlva már otthon is leszünk. Útközben kénytelenek voltunk a katonáktól ennivalót koldulni. Az első éjszakát Wandlitzban töltöttük, másnap Bernauba érkeztünk. Mintegy 6 km-nyi út után összegyűjtöttek bennünket Pritzelben, ahol az oroszok dolgoztattak, ellátásunk azonban elég gyenge volt itt. Majdnem két hónapot töltöttünk el itt, míg végre Loberlugból egy vegyes transzporttal hazafelé indulhattunk. Jövő terveink: Szeretnénk nyugodtan dolgozni. Dr. Czilczer György Részlet a DEGOB 3550. számú jegyzőkönyvéből. Felvette Oblath Margit Balassagyarmaton, a hitközségi elnök, dr. Czilczer György ügyvéd lakásán, 1945. november 17-én. Június 14-én hajnalban érkeztünk meg Auschwitz-Birkenauba. Megérkezésünk után azonnal kiszállítottak, csomagjainkat ott kellett hagyni a vagonokban, a bennünket fogadó haftlingek azt mondották, hogy autón hozzák majd utánunk, és egyelőre ezért kell különválasztani a férfiakat és nőket, mert mindenkit orvosi vizsgálatnak vetnek alá, de ■■ ' ! 1.':,; Einhorn-Ruttner Jenő Ármin Balassagyarmat
