Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Rendeltetési állomás: Auschwitz. A gyűjtőtáborok és a deportálás
megoldás ellenére a fent említett törvényhozási munka továbbra is teljes lendülettel halad. A budapesti Zsidó Tanács útján közzététették, hogy a rendszabályok csak a keleti területek zsidóságát érintik, akik a többi, elmagyarosodott zsidóval ellentétben megőrizték zsidó jellegüket; hiszen a törvényhozás munkájából világosan látható, hogy a többi területen másként fognak eljárni, különben a munka felesleges volna. Nem firtatjuk, hogy e propaganda hatására vagy más okból - az egyéb területek zsidósága, a megkezdődött deportálások ellenére, eddig nyugodtan viselkedik. Az SS-szervek azonban általában bizonyos nehézségekre számítanak, ha a koncentrálási és elszállítási intézkedések a többi vidéken is megindulnak]."52 A deportálást közvetlenül megelőző napokban - megfelelve a felsőbb rendelkezéseknek - a rendőrség vitt ki a gyűjtőtáborokból néhány mentesített zsidót. Június 3-án a mentesítő okirattal bírók gettóból való elbocsátása ügyében írt a balassagyarmati rendőrség az alispánhoz,53 9-én pedig sürgöny érkezett a hivatalba a vegyes házasságból születettek zsidó táborból való kiengedése tárgyában.54 A rendőrkapitányság tisztjei Balassagyarmaton úgy tettek, mintha saját jóságuk, emberségük mozgatta volna őket. Úgy jártak el, hogy a túlélők évekkel később is önfeláldozó bátorságukért dicsérték őket. „Mikor minket kivittek a Nyírjesbe, a vádlott [Óriás Oszkár rendőrfogalmazó] minket, félvéreket különállított, és mondta, hogy amennyiben lehet, meg fog bennünket menteni. Másnap kimentünk munkára, s mikor visszatértünk, anyám azzal fogadott, hogy szabad vagyok. Róthnéval együtt visszavittek a gettóba, és ott a vádlott becsületszavunkat vette, hogy nem szólunk senkinek az ügyről, majd egy cédulát adott nekünk, hogy hazamehessünk. Mielőtt elmentünk, mondta, hogy rejtőzzünk el, nehogy a németek meglássanak, s megígérte, hogy a lakásunkon nem fog kerestetni. Róthnénak igazolványt adott Nagymarosra való utazásra. Később kereszténynek nyilvánítottak, s így teljesen szabad lettem" - vallja a Kollár testvérpár életben maradt tagja.55 A kikeresztelkedett Erdős Antal egyenesen a rendőrkapitánynak köszönte meg életét az Eördögh Lászlót felelősségre vonó bírói tárgyaláson (Erdős kétszer is megmenekült a halál torkából: a júniusi után ősszel, a nyilas hatalomátvételt követően is elkerülte a deportálást): „Zsidó származású vagyok, 1920-ban keresztelkedtem ki. A vádlottat a vasútról személyesen ismerem, de semmi közelebbi kapcsolatom nem volt vele. 1944. év őszén, amikor a nyilasok átvették a hatalmat, engem is el akartak hurcolni. Vádlott a felesége útján értesített erről, ezért elszöktem BalassagyarA balassagyarmati Lázár Magda képe az 1930-as évekből. 47 Hídváry István interjúja G. A.-nével. 48 Wilhelmstrasse 848. p. 49 Szegedről ismerünk ilyen célú tiltó rendelkezést. Molnár 137. p. 50 A Munka ekkoriban már a losonci olvasóközönséget is informálta a megszűnő Losonci Hírlap helyett. 51 Nógrádi Hírlap, 1944. június 3., 2. p. 52 Wilhelmstrasse 854. p. 53 Alispáni iktatószám: 11024. 54 Alispáni iktatószám: 11242. 55 NML XXV. 1. b) 220/1945.
