Pásztor Cecília: Senkiföldjén - Dokumentumok a Nógrád megyei zsidóság holocaustjáról - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád megyei levéltárból 45. (Salgótarján, 2004)
Rendeltetési állomás: Auschwitz. A gyűjtőtáborok és a deportálás
Komlós Aladár író, költő, irodalomtörténész Alsósztregován született 1892-ben. Az 1910-es évek végén Losoncon élt. 28 Az események rekonstruálásához felhasznált források: DEGOB-jegy- zőkönyvek - Czilczer György (3550. szám), Schenk Erzsébet (3551. szám), Weisz Oszkárné és Anikó (3552. szám); NML XXV. 1. b) 220/1945. Óriás Oszkár, Vannay Béla és Czilczer György vallomása az Óriás Oszkár rendőrfogalmazó ellen indított népbírósági perben. 29 Klein Szerénnel felvett DEGOB- jegyzőkönyv (220. szám). tak a gettó kórházában. Itt sem maradt el az újabb vallatás. A gettó elhagyása előtt minden csomagot átnéztek, mindenki testi motozáson esett keresztül (a nőket helybéli szülésznők vizsgálták), és mindenkitől elvették megmaradt óráját, valamint élelmiszereinek egy részét. Részben gyalog, részben kocsin vitték ki a gettó egész lakosságát Nyírjespuszta két nagy dohánypajtájába. A különös menetet itt is végigkísérte a balassagyarmatiak bámészkodó tekintete. „Kivonulásunkat a keresztény lakosság kíváncsian nézte, soknak arcán megdöbbenést véltünk látni, de sokan nevettek is" - emlékszik egyikük, míg másvalaki szerint „amerre mentünk, az utcák teljesen üresek voltak, és eltekintve néhány suhanc sértő megjegyzésétől, az ablakon át kinéző gyarmati polgárság köny- nyezett". Egy harmadik túlélő az emberek közönyös kíváncsiságát véste az emlékezetébe: „sem jó-, sem rosszindulat kifejezését nemigen láttuk arcukon, csupán a kíváncsiságét."28 Míg a kisterenyei gettó lakóit - egy kiadós motozást követően - vasúton szállították a salgótarjáni bányaistállóba, a balassagyarmati Illéspuszta pajtájába jórészt gyalogszerrel indultak a megyehatáron túli Ipolyságon elhatárolt zsidók: „Az öregeket azután kocsikra rakták, mi pedig gyalog elindultunk Illéspusztára, ahová este érkeztünk meg. Itt négyezret egy pajtába zsúfoltak össze. Nem fértünk be, sötét volt, és csak nagy nehezen tudtunk valahogyan elhelyezkedni."29 (Az említett négyezer fő talán túlzás, bár a tótgyarmati gyűjtőtáborról igen keveset tudunk, biztosat nem mondhatunk.) Mint már említettük, ide szállíthatták a losonci gettó zsidóságát is, valószínűleg vasúton. A „gyalázatos hajnal" forgatókönyve Szécsényben sem tért el az eddig leírtaktól. Míg azonban az egyik túlélő úgy emlékszik, hogy a gettóból gyalog kísérték őket a község határán kívüli táborba, addig egy másik szerint vasúton utaztak egy majorig. Hogy pontosan hol töltötték a deportálást megelőző utolsó napokat, ők maguk sem tudják. (►41.) Csak any- nyi biztos, hogy vasútvonal közelébe kerültek. Dokumentumok (40.) Salgótarjáni túlélő emlékei a bányaistállóba való gyalogmenetről Tehát Pünkösd másodnapján, hajnali négy órakor jöttek, hogy be kell menni a bányaistállóba. Csomagot vihettünk. Mindenki azt vihette, amit elbírt. Tudták úgyis, hogy meddig vihetjük a cso104
