A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Iparostársadalom az iparosítás előtt - Faragó Tamás: Céhek és kézművesek Magyarországon a 17–19. században a számok tükrében
Céhek és kézművesek 87 nének egymással, akkor a három fent ismertetett korrelációs mutatónak egymáshoz közeli nagyságúnak kellene lennie, esetünkben egyaránt valahol 0,8 körüli értékeket mutatva. Adataink azonban inkább azt valószínűsítik, hogy a céhszervezetek szaporodása, valamint a kézművesek létszámbeli gyarapodása némileg egymástól független jelenségek. Vannak területek (és valószínűleg korszakok is), ahol a kettő szorosabban kapcsolódik egymáshoz, vannak ahol viszont eléggé lazán. 3. A magyar céhrendszer hosszú távú fejlődése a középkortól a 19. századig A céhrendszer kezdetei Magyarországon a 14. századig visszavezethetők. Legkorábban és legnagyobb számban a nagyobb városokban - elsősorban a szászok lakta szepesi és erdélyi településeken - tűntek fel. Keletkezésük minden valószínűség szerint részben belső okokra vezethető vissza (a társadalomfejlődés, városiasodás következménye), részben a bevándorolt német polgárok által behozott életformák, társadalomszerveződési technikák „importáruja", melyet fokozatosan a polgárság, illetve kézművesek nem német rétegei is átvettek. A céhek megjelenése az egyes városokban illetve az egyes iparágakban Szűcs Jenő (1955) véleménye szerint nagyjából a 16. század végéig tart, de ekkor sem válik teljeskörüvé. 18 A török uralom időszaka részben az iparfejlődés, céhalakulási hullám lassulásával, illetőleg az erre vonatkozó dokumentumok (kiváltságlevelek, nyilvántartások, jegyzőkönyvek) pusztulásával jár együtt - gondoljunk arra, hogy a nemesség nagy becsben tartott és valószínűleg a céhiratoknál jobban védett birtokleveleinek egy része is elkallódott a 16-17. század folyamán. Az iratpusztulás figyelembevételével együtt is feltételezhető azonban, hogy a céhkataszter adatai a valóságot tükrözik akkor, amikor a 17. század folyamán egészen az 1680-as évekig, a török 18 Domonkos Ottó (1991) a céhszervezetek megjelenésének illetve elterjedésének időszakát korábbra, a 13. illetve a 14-15. századra teszi, azonban e kérdésben a neves középkorász, Szűcs Jenő véleményét tartjuk megalapozottabbnak. Utóbbi szerző világosan leírja, hogy a középkorban sokféle típusú és szintű társadalmi szervezet és számos kisebb-nagyobb kiváltság létezett. Nemcsak céhekről tudunk, hanem ezek mellett - sőt előtt - már különböző vallási egyesületek, társaságok, város által biztosított vásárlási monopóliumok, közösen árulók szövetségei stb. éltek és működtek a kézművességen belül. Szervezkedésük indítéka nem egy esetben hasonlíthatott a későbbi céhekéhez, de formáik, szervezettségi szintjük nem azonnal illetve nem minden esetben nevezhető céhnek (SZŰCS J. 1955. 112-115.) Egyúttal azonban azt is szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy utóbbi mű a megjelenés időszakára jellemző politikai légkör következtében a céhes szerveződésben kétségtelenül észlelhető közvetett illetve közvetlen német hatást túlságosan mostohán kezeli, néhol egyenesen jelentéktelennek állítja be, ami a céhszervezetekre vonatkozó későbbi adatgyűjtések fényében némileg megkérdőjelezhető.
