A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Iparostársadalom az iparosítás előtt - Faragó Tamás: Céhek és kézművesek Magyarországon a 17–19. században a számok tükrében
88 Ipar és társadalom Faragó Tamás kiűzését eredményező úgynevezett „visszafoglaló háború" időszakáig a céhek alakulásának viszonylag mérsékelt ütemét - éves átlagban mindössze 11 új szervezet létrejöttét - regisztrálják (Melléklet 7. táblázat, 1. ábra). A céhalakulások száma adataink alapján 1688. és 1703. között a török kiűzését követően a meginduló újratelepülésekkel párhuzamosan hirtelen felgyorsul, majd a Rákóczi szabadságharc időszaka alatt visszaesik a 17. századi szint alá. 1711-1728 között újabb céhkeletkezési csúcsot látunk, amely nyilván összefügg egyrészt a nagytömegű osztrák-német kézművest az országba vonzó, adókedvezményekkel is segített második bevándorlási hullámmal, másrészt a sikeres politikai kompromisszummal záródó polgárháborús időszakot követő békével. A következő két évtizedben mind a társadalom spontán törekvései, mind az államhatalom politikája a hangsúlyt a 16—17. században lepusztult gazdaság és településhálózat rekonstrukciójára teszi, ami a kézművesipar számára átmenetileg konjunkturális állapotot teremt. A húszas évek végétől a céhalakulás folyamata ismét lelassul és az ezután észlelhető újabb szervezetalakulási, illetve privilégiumkeletkezési apályok és dagályok már nem köthetők szorosan gazdasági-társadalmi változásokhoz. Mind az 176l-es, mind pedig az 1815. évet követő céhlevél-dömping egy-egy, a céhprivilégiumok megújítására és ellenőrzésére vonatkozó adminisztratív rendelkezés következménye. Úgy tűnik számunkra, hogy a 18. század közepétől a céhszervezetek létrejöttének adataiból sokkal inkább az ipart (is) felügyelő bürokrácia tevékenységének mind hatékonyabbá válása, mint a tényleges gazdasági fejlődés bizonyítható, mely hol a céhalakulások, (céhprivilégium kiadások) hirtelen és dinamikus felfutásával (1769-1783, 1815-1847), hol annak hihetetlen mértékű lecsökkenésével (1784-1814,1847-1872) járt együtt. 19 A céhalakulások időrendjében a fent említett hivataltörténeti tényezőn túlmenően két további jellegzetesség is megfigyelhető. Az egyik a városi, illetve falusi-mezővárosi céhalakulások koronként eltérő aránya, a másik a céhalakulások kronológiájának eltérő regionalitása. Az 1600 előttre vonatkozó fennmaradt céhdokumentumokból egyértelműen az állapítható meg, hogy a létrejött szervezetek túlnyomó többsége egy vagy több szabad királyi városhoz kötődik. A 17. századtól kezdve azonban az újonnan keletkezett céhek között a városok aránya erőteljesen csökken. Bár a szabad királyi városok hálózatának török háborúk utáni 19 Bartócz Józsefnek (1983. 901-902.) a céhkataszter adatain alapuló számítása a kiadott privilégiumok időbeli eloszlását vizsgálta, nem a szervezetek tényleges létrejöttét, statisztikájának időbeli szakaszait pedig nem a dokumentumok megoszlásának tényleges évenkénti változása, hanem a nagy gazdaságpolitikai fordulatok alapján jelölte ki. Vizsgálata ennek következtében a céhprivilégium-kiadás 1848-ig fokozatosan erősödő tendenciáját mutatja, ez azonban a fentebb előadottak alapján nem tűnik tarthatónak.
