A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Juliane Brandt: Vallás és társadalom a mai magyar történetírásban

66 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Juliane Brandt mennyiségét relatíve mérlegelve, el kell ismernünk a protestánsoknak különös szorgalmát.) A zsidók történetével is, szintén a nyolcvanas évek elején bekövetkező válto­zásokkal, kisebb mértékben foglalkoztak. A korábbi, nyolcvanas évekbeli müvek­ről éppúgy, mint a kilencvenes évek óta konstatálható szaporulatról elmondható, hogy gyakran nem vallási jelenségek, hanem a 20. századi üldözésük története, vagy a zsidóságon belüli politikai áramlatok (cionizmus) képezik tárgyukat. En­nek következtében leginkább itt figyelhetők meg társadalomtörténeti megközelí­tések. A képet ugyanakkor relativizálja az a körülmény, hogy a vizsgált csoport sok műben etnikai kisebbségként (is) szerepel, ami egy olyan konstelláció, amely egyébként más kutatott csoportok (pl. görög vagy szerb kereskedők) esetében is fennáll. Görögkeletiekről (unitusokról éppúgy, mint görög-orthodoxokról) a bib­liográfiai összeállítások szerint a legutolsó években kicsit gyakrabban írtak, de még mindig nagyon keveset, lényegesen kevesebbet, mint a római katolikus és protestáns egyházakról, és leginkább a 19. századra vonatkozóan (lásd 3., 4. té­zis). Az ún. szabadegyházakról és a „szekták"-ról ugyancsak kevés müvet tették közzé, bár legújabban pár idevágó tanulmány és könyv is meg jelent. Az adott témába vágó tanulmányok időbeli megoszlása a tartalmi, tematikai hangsúlyokkal áll kapcsolatban. Számos mü az egyházi szervezetek logikáját kö­veti és egy-egy alegység történetét illetve ennek egy-egy korszakát ábrázolja. A nyolcvanas évek végén az egyházi, illetve felekezeti oktatási intézmények kutatá­sa (a reformáción kívül is) az egyik legkedveltebb téma volt (lásd 5. tézis). Ez a trend tovább tart. Évtizedünk eleje óta ezt is megelőzi egy határozott - és az eddig elmulasztottak pótlására irányuló - érdeklődés az állam és az egyházak kapcsolata iránt (lásd 6. tézis). A jelenlegi helyzettel foglalkozó egyes müveken kívül talán erről jelent meg a legtöbb munka. Különösen sok cikket tettek közzé az 1945 és 1989-90 közti idősszakról, valamint a húszas-harmincas évekről. Ezek az állami törvényhozás és politika problémaival, egyes eseményekkel, fontos egyházi sze­mélyiségekkel foglalkoznak. 9 Ez pedig azt is jelenti, hogy az újabb, nem közvet­len egyháztörténeti vagy eszmetörténeti tárgyú munkák nagy része politikatör­téneti megközelítést követ - és fordítva, hogy a társadalomtörténeti szemszögből oly érdekes 19. és 20. századra irányuló fokozódó figyelem ellenére ebből a pers­pektívából a vallást kevesen kutatták. A kutatási illetve publikációs témák ilyen arányainak számos oka van. Egy­részt a korábbi kutatási lehetőségek fenti hangsulyok kialakulásának irányába ha­tottak. Ez szerintem különösen az oktatási intézmények vizsgálatára áll: Jól illik a 9 Az egyik legterjedelmesebb szekta-témájú könyv is ide sorolandó be (FAZEKAS CS. 1996.).

Next

/
Thumbnails
Contents