A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Juliane Brandt: Vallás és társadalom a mai magyar történetírásban
Vallás és társadalom a mai magyar történetírásban 67 müveit nemzet koncepciójába, alkalmas a saját, korai művelődési törekvések hangsúlyozására. Az ilyen próbálkozások művelődéstörténetként is interpretálhatók, nem szükségszerűen vallás- vagy egyháztörténetként, és tudománytörténetileg is besorolhatók az oktatástörténetbe. Ezek az intézmények persze annak is bizonyítékai, hogy az illető felekezet a nemzet művelődése terén milyen érdemeket szerzett - ami ugyanakkor a kutató lelkiismeretével is összeegyeztethető. Másfelől a pedagógiai szakmai érdeklődése a saját története iránt, valamint a pedagógusképzés gyakorlati követelményei - szakdolgozatok és doktori disszertációk - korábban is támogatták és jelenleg is erősítik ezt a kutatási irányzatot. Ami a 19-20. század elhanyagolását illeti, az elmúlt 40-50 év tudománypolitikájának nyilvánvaló kihatásai voltak az itt áttekintett területre is. De feltételezhető, hogy a szekularizációs tézis egyik egyszerűsített változata szintén befolyásolta a kutatók kérdésfelvetéseit. Arra az elterjedt felfogásra gondolok, ami szerint a vallás - eltekintve az egyházak politikai beavatkozásától, amellyel a kutatók foglalkoztak is - a 18. század vége óta tulajdonképpen már nem volt a társadalmi változás mérvadó tényezője. 10 Feltételezhető, hogy ezzel is kapcsolatos az egyes felekezetek kutatásának aránya- a témaválasztás fent jelzett logikája mellett. A nagyobb egyházak, mint politikai súllyal bíró intézmények is figyelemre méltóak voltak. De talán szimptómaértékű nyelvi összetételük is. Magyarország magyar nyelvű lakossága sokkal inkább a római katolikus és protestáns egyházakban tömörült össze. A magyar identitástudat kialakításában az egyházak is tevékenyen részt vettek: egyéb szellemi, politikai áramlatok mellett a katolikus és protestáns eszmeiség is szerves részét képezi a nemzeti azonosságtudatnak. Az ortodoxokat azonban -bármilyen sokan voltak is a történeti Magyarországon - inkább csak színes foltnak tekintették: ők „állampolgárok" voltak, de nem „magyarok". Az viszont, hogy a nem nyugati egyházakhoz tartozó nemzetiségek politikai mobilizálásában vallási tényezők, intézmények miként működtek közre, alig lett vizsgálva. A kutatások körülírt tematikai és időbeli megoszlása azt is jelenti, hogy a vallási kérdéseket érintő müvek összességéből csak kevés tekinthető elsősorban társadalomtörténeti jellegűnek. Ezzel szemben eddig elért, kérdésfelvetésünk szempontjából legfontosabb eredményeket a következőkben határozhatjuk meg: A néprajz köréből azok a tanulmányok, amelyek hitgyakorlat és felekezeti, vallási hovatartozás mindennapi formait és szubjektív jelentőségét vizsgálják, melyek főleg az agrárnépesség vallásosságáról a keresztény egyházak keretében 10 A tézis konkrét felülvizsgálására, az „antimodern magatartás, modern eszközökkel realizálva" problémakörére lásd egyebek mellett a tanulmányokat Schieder fent idézett kötetében (SCHIEDER.W. 1993.).
