A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Juliane Brandt: Vallás és társadalom a mai magyar történetírásban

Vallás és társadalom a mai'magyar történetírásban 65 Ahogy az első tézisben már megjegyeztem, az újabb történeti irodalom, amennyire tágabb értelemben a vallás - annak megjelenési formáit, intézményeit beleértve — a témája, nem minden korszakkal foglalkozott egyenletes arányban. Különösen a nyolcvanas évek végéig szembeötlő az egyes korszakok egyenetlen feldolgozása. 1525 előtti egyházi hivatalok képviselői, egyházi intézmények és vallási szokások gyakran képezik a cikkek témáját - gyakrabban mint a 19. vagy 20. századra vonatkozó munkákban. Ezenkívül a 16. és 17. századot is rendkívüli érdeklődéssel kutatták. A 18. és 19. század viszont ritkábban talált kutatóra, az áttekintő müveken kívül, amelyek ezt az időszakot is, más korszakokkal együtt, magukban foglalták. A dualizmuskori katolicizmusról és protestantizmusról egyformán feltűnően kevés vallási tárgyú munka látott napvilágot. Csak a Trianon utáni, a második világháború végéig tartó időszakot tárgyalják gyakrabban gyakrabban, mint a következő évtizedeket. A figyelemnek a 16. és 17. századra összpontosulása elsősorban a reformációnak tudható be. Az idevágó munkák nagy része a reformáció áramlataival, egyes képviselőik tevékenységével, protestáns oktatási intézmények alapításával és fejlődésével foglalkozott. A katolikus egyházra vonatkozó munkák ritkábbak ugyan, de ugyanezt a logikát követik. Ezek is a kimagasló egyéniségeknek szentelték figyelmüket (pl. Pázmánynak), vagy hosszú távon befolyásos intézményeknek, amelyek története ebbe a korba nyúlik vissza. (Témaválasztásukban és -kezelésükben ezek a munkák általában a 2., 3. és 4. tézisre adnak illusztrációt.) A figyelemnek ez az iránya - és ennyit legalábbis a protestantizmusra vonatkozó irodalom esetében ki merek mondani - egy 1945 előtti hagyományt folytat. Az utóbbi években az időbeli és tematikai súlypontok a kiegyenlítődés irányába hatnak. Amíg a középkori vallási jelenségek (a hitvilág éppúgy mint az egyház mint intézmény) továbbra is élénk érdeklődésnek örvendhetnek, és a reformáció és ellenreformáció korát újra meg újra kutatják, újabban mégis növekvő mértékben foglalkoznak a 18., különösen pedig a 19. századdal is. Főleg az ún. „hosszú 19. század" végére vonatkozó müvek jelentek meg nagy számban. Az 1945 utáni időről is nagyobb mennyiségben láttak napvilágot az elmúlt 5-6 évben dokumentációs jellegű és analitikus munkák. A szélesebb kutatói illetve a publicisztikai érdeklődéssel kapcsolódik össze, hogy a tanulmányom témájába vágó cikkek és müvek a két nagy felekezeti csoportra, a katolikusokra és a protestánsokra összpontosulnak (lásd 4. és 3. tézis), akik a kései nyolcvanas évekig majdnem kizárólagos figyelmet kaptak a vallási kérdéseket érintő publikációkban. A saját szocializációs háttér és a választott kutatási tárgy koincidenciája láttán a kutatási témáknak ezen összpontosulásán nem kell csodálkoznunk. (A mai vallásstatisztikai viszonyok között, az eredmények