A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Kósa László: Történeti néprajz és társadalomtörténet

Történeti néprajz és társadalomtörténet 55 kül, hogy egyenlőségjelet tennénk közéjük, elég, ha Hajnal István és Szabó István életsorsára gondolunk.) A másik ok a magyar néprajz fentiekben vázolt, immár tradicionálisnak mondható fő irányában keresendő, mely képes volt ugyan újulni, de célokhoz, módszerekhez, nézőpontokhoz indokolatlanul kitartóan ragaszkodott. Szabad legyen itt egyetlen meghatározó tényezőre rámutatni, mely visszamenőleg az elmondottakat is érthetőbbé teszi. Az a tény, hogy a magyar néprajz a néppel a parasztságot azonosította, látszólag társadalomtörténeti szempontra utal, hiszen egy viszonylag jól körülhatárolható társadalmi osztályról van szó, ráadásul a korabeli országban létszámban és arányban a legnagyobbról. A társadalomtörténeti szempont azonban csak látszat, mert a korabeli néprajz tárgya nem a társadalom, hanem a kultúra. A parasztság iránti érdeklődés művelődéstörténeti, hiszen láttuk - eredetileg azért esett a paraszti kultúrára a választás, mert feltehetően a műveltség legkorábbi fokainak maradványait rejti, nem pedig, mert a parasztság, mint osztály vagy réteg, társadalmi alakulat történetileg formálódott, sajátos alkotásáról és javairól van szó. Ez az egyoldalú művelődéstörténeti irányultság, ha nem is tudatosan és kizáróan, de akadályozta a társadalomtörténeti affinitást. Valójában a polgárjogot nyert társadalomnéprajz is ennek keretén belül maradt. Időben viszonylag közeli, nagyon szemléletes példa Lajos Árpád könyve, amelyet különösképpen azért választottunk ki, mert nevezetessége, hogy a kisnemesség kapitalizmuskori emlékeivel néprajzi szempontból foglalkozó első önálló kiadvány.

6 Ezt a munkát a hajdani őstörténeti inspirációnak már a szele sem érintette, témaválasztását egy hajdan jelentős társadalmi réteg emléke motiválta. Ám a szerző levéltári forrásoknak nem nézett utána, anyagát pedig társadalomtörténeti szempontok bevonásával nem elemezte. így a mü egy jószemü néprajzkutató által készített kiváló „nyersanyag", beszámol az életviszonyokról, a rendi leszármazásra visszavezethető identitásról, a szokásokról stb., az olvasó azonban nem tudja, vajon megkövült kisnemesi közösséggel van dolga, vagy a 20. század derekának falusi-paraszti társadalmáról kap beszámolót, illetve a kettő viszonya voltaképpen miben áll. 5. Pedig az 1950-es évek magyar néprajztudományáról már elmondható, hogy legjobb teljesítményeiben a történetiség elve érvényesül. Az idevezető út több nemzedéken át tartott, katalizátora a forráshasználat változása és a néprajz kezdettől széleskörű interdiszciplináris hajlama volt. A forráshasználat változásában legalább három jellegzetes, ám élesen el nem határolható szakasz különíthető el. Az elsőt, amely átfogja az egész 19. századot, a 6 LAJOS Á. 1979. A kézirat 1955-ben készült el.