A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Kósa László: Történeti néprajz és társadalomtörténet
54 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Kosa László valóan és tudottan része volt Hajnal István társadalomtörténeti munkásságának. 2 Néhány évvel későbbről szemléletes példa a fiatal Balogh István remek néprajzi kismonográfiája a debreceni cívisek társadalmáról, mely Erdei és az eddig nem említett Szabó István kétségtelen hatásáról tanúskodik. 3 Szabó nagyívü parasztságtörténetével (1940) és további, a jobbágyság-parasztság-nemesség társadalmi kapcsolatairól, helyzetük koraújkori-újkori alakulásáról szóló tanulmányaival hatott a néprajzra. Ugyanakkor néprajzi érdeklődését és személyes kapcsolatait haláláig megtartotta, az Ethnographiában is publikált. Ezek a hatások azonban korántsem általánosan érvényesültek, és nem annyira hivatkozásokban vagy konkrét utalásokban nyilvánultak meg, hanem inkább szemléletben és témaválasztásban. Mégis ezekben látom nagyon fontos okát annak, hogy a magyar néprajznak a pozitivizmusból örökölt hagyományos tárgyfelosztása mellett (tárgyi néprajz-szellemi néprajz, majd később anyagi kultúraszellemi kultúra vagy folklór), megjelent egy harmadik nagy terület, amelyet társadalomnéprajznak neveznek. Pontos körülhatárolása ma sem egyértelmű. Erőteljesen deskriptív beállítottságú, és nincs teoretikusan megalapozva. Belesorolják a család, a rokonság, az emberi kapcsolatok, a rétegek, csoportok, foglalkozások, a munkaszervezet, az erkölcs, a magatartás, a jog, a vallás esetleg a szokások kutatását. Ez a kiegészülés vitathatatlanul gazdagítóan hatott, de meg kell mondani, hogy módszerei nagy vonalakban azonosak a magyar néprajz nagyobb múltra visszatekintő területeinek történeti módszertanával. Születtek ugyan funkcionalista ihletésű falumonográfiák (Szentgál, Átány) 4 , ám nem ezek a nem történeti alapozottságú művek találtak mintaként követőkre. A modell az 1960-as évek óta az, hogy ha egy helység vagy egy régió monografikus vizsgálata készül, abból nem hiányzik a vázolt, tehát a nagy múltú tematikus fölosztáshoz igazodó társadalomnéprajz sem. Értékes önálló társadalom-néprajzi munkák is születtek. 5 Hogy miért nem fűződött mégis szorosabbra néprajz és társadalomtörténet kapcsolata, annak egyik oka a hazai társadalomtörténet 1950 utáni helyzete. (Anél2 ERDEI F. 1941. 166. Közvetlenül Durkheimre hivatkozás után olvasható: „Különös igazolást és segítséget kaptam ezirányban egy magyar szociológus munkájából. Hajnal István »Történelem és szociológia« c. tanulmányában (Századok, 1939. 1-6. sz.) olyan rendkívüli és sikeres erőfeszítést tesz a társadalom objektív formáinak a megismerésére, hogy, bár okfejtései teljesen elvontak, az ő fogalmazása erősítette meg legjobban korábbi parasztságszemléletemet." 3 BALOGH I. 1946.; ERDEI F. 1941. 168. oldalán olvassuk: „Két parasztságtörténet pedig, a sokban elavult, de még mindig értékes: Acsády: »A magyar jobbágyság története« (Bp., 1908.) és SZABÓ ISTVÁN: »A magyar parasztság története« (Bp., 1940.) összefüggő fejlődésvonalban mutatja be a magyar parasztság történeti sorsát." 4 VAJKAI A. 1959.; VAJKAI A. 1987.; FÉL E. - HOFER T. 1969.; FÉL E. - HOFER T. 1972.: FÉL E. HOFERT. 1974. 5 Például: SZABÓ L. 1989. 237-415.: ÖRSI J. 1990.
