A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Kósa László: Történeti néprajz és társadalomtörténet
Történeti néprajz és társadalomtörténet 53 pai hírű, rurális szociológia. Mi ezzel nem számolhattunk, de voltak jelei, hogy nálunk is fordulat történik a társadalom iránt érdeklődő néprajz dolgában, csakhogy a kibontakozásnak ismét akadályai támadtak. Bár volt, aki szinte azonnal figyelmeztetett, hogy ennek nem föltétlenül kell így lennie, a történeti érdeklődésű néprajz szembekerült a tudatosan ahistorikus funkcionalista iránnyal.' Mégsem ez bizonyult meghatározó körülménynek, hanem az elmaradt vita. 1945 után a marxizmus kötelező elfogadtatása, vele együtt a dogmává emelt történetiség a funkcionalizmusban találta meg a néprajz egyik elsőszámú ideológiai ellenségét. Egy ideig még az etnológia is mindenestül gyanúba keveredett, mint imperialista érdekeket szolgáló kutatás. A szociológia pedig - tudjuk - a „burzsoá áltudományok" listájára került. Lehet ellenvetést tenni, hogy mindez „csak" néhány esztendeig, egy évtizedig tartott, azután lazult a kommunista ideológia szorítása, ám az elidegenítő hatás sokkal hosszabban elnyúlt, és ami nagyon fontos tényező, megszakadt a folytonosság, nagyon értékes tudományos kezdeményezések haltak el. További idevágó részletek taglalása túl messze vinne tárgyunktól. Persze, hogy elemezni lehetne, mennyire volt tudomány az, amit a marxizmus kényszerített. Ki lehetne fejteni, hogy szorult helyzeteiben, önvédő bizony gátasai ellenére, néhány müvelője kivételével a magyar néprajz valójában sosem vált marxistává, noha a marxizmus kénytelen vagy meggyőződésből fakadó tanulmányozása erősítette módszertanának történetiségét. Mindeközben anélkül, hogy hangsúlyozta volna, sokat tanult a hivatalosan elutasított funkcionalizmustól. Visszatérek azonban szorosabban vett tárgyamhoz. 4. Csak első pillanatra lehet meglepő, hogy a néprajz alig vett át valamit az 1930-as évek falukutató mozgalmától és szociográfus íróitól. Legalábbis a müvek szintjén nem, különben a fiatalabb néprajzos nemzedék több tagja tevékenyen részt vett a falukutatásban. A tudományt részint az akadémiai kutatás hiánya tartotta távol, részint a társadalmi-politikai érdeklődés, egyáltalán a kortárs társadalom kritikus vizsgálata volt tőle idegen. Egy ponton azonban fontos injekciót nyert a néprajz, a fiatal Erdei Ferenc munkásságából. (Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy a kapcsolat kölcsönös volt, mert Erdei többek között ösztönzéseket kapott az alföldi tanyát és mezővárost kutató Györffy Istvántól és anyagot Kiss Lajos néprajzi életképeiből.) Számunkra most az Erdeinél megtalálható rendiségfogalom és különösen a magyar paraszttársadalomról írott könyv érdemes a figyelemre. Mindkettő hozzájárult a néprajzban ahhoz, hogy a korábbi differenciálatlan parasztságszemléletben történeti nézőpontok jelentek meg. Ebben nyilván1 ORTUTAYGY. 1937.
