A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Kósa László: Történeti néprajz és társadalomtörténet
52 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Kosa László 2. ígéretes kezdetei voltak a nemzetközi párhuzamokkal ugyancsak rendelkező, nem történeti, a múltra nem vagy alig reflektáló néprajznak is. Csaplovics János összehasonlító európai vizsgálatot akart művelni Magyarországon, mert úgy vélte, itt a népek, nyelvek, vallások, természeti és társadalmi feltételek sokfélesége kicsinyben lehetővé teszi a földrész számos problémájának tanulmányozását (1822). A jelen elemzésének igénye időről időre fölmerült, eredményei is voltak, ám nemhogy vezető iránnyá vált volna, még fölzárkózni sem tudott. A szellemi élet központi kérdése az egész 19. században a nemzeti kultúra megteremtése volt. Az ehhez szorosan kapcsolódó történeti érdeklődés mindvégig erőteljes maradt, a társadalomkutatás, mint tudományos program föl sem merült. A század második felében elsajátított etnológiai ismeretek ebben a tekintetben felemás eredménnyel jártak. Komoly nehézséget jelentett, hogy a törzsi társadalmak leírásával elsősorban a gyarmatosító és tengeren hajózó országokban foglalkoztak, és egészen más céllal, mint amit a magyar néprajz magáénak tekintett. Pedig Reguly Antal utazásával a magyar érdeklődésben is megjelentek azok a népek, amelyeket az etnológia vizsgált. Ám az ösztönzések különbözősége kizárta a termékeny érintkezést. A nyelvrokonság okán föltételezett őstörténeti tanulságokat nem értelmezték az emberi társadalom fejlődéstörténetének szempontjából. A későbbiekben kibontakozó, értékes magyar keletkutatásról ugyanez mondható el. Még a nagy etnológiai olvasottságú Herman Ottó sem kivétel. Etnológiai indíttatással, de magyar őstörténeti céllal kezdett foglalkozni a magyar halászat eredetével, csakhogy -jellemző módon - az etnológiától éppen az e koncepcióba illő, romantikus gyökerű gondolatot kölcsönözte. A fölfedezett törzsi társadalmak állapota, amit az etnológus tanulmányoz, az emberi társadalom fejlődéstörténetének egy-egy, többé-kevésbé érintetlenül maradt szakasza. A Magyarországon föllelhető legarchaikusabb munkaeszközök, a halászszerszámok és velük együtt a munkamódok, amelyekre az etnográfus Herman Ottó rátalált, viszont csakis a magyar őstörténet folytonos használatban lévő tanúi lehetnek. 3. Távol áll tőlem, hogy a tudományfejlődést valamiféle kikerülhetetlen sorsszerűséggel magyarázzam. Azt azonban meg merem kockáztatni, hogy rendhagyó eset, egy nemzetközi trenddel ellentétes lett volna, ha nálunk a társadalomkutató néprajz megerősödik. Hiszen az egész közép-európai térségben, hasonló kulturális-társadalmi környezetben megközelítőleg azonosan alakult a néprajztudomány története egészen az 1930-as évekig, a funkcionalizmus fb'ltünéséig. Ez az erős etnológiai hátterű irányzat viszont határozottan érdeklődött a társadalom iránt, s rövid idő alatt nálunk is értékes eredményeket mutatott föl (Fél Edit, Vajkai Aurél). Romániában és különösen Lengyelországban sokat jelentett, mint háttér, az euró-
