A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Benda Gyula: A társadalom-történetírás helyzete és perspektívái
A társadalomtörténet-írás helyzete és perspektívái 33 megyéi nem reprezentálják az egészet). A nemességkutatás egyik oldalról megrekedt, másik oldalon viszont új kérdések, megközelítési módok jelentek meg, amelyek eredményei még alig rajzolódtak ki. Az összkép bizonytalan, a nemesi társadalom és a modern, polgári Magyarország közötti átmenetek pedig szinte teljesen ismeretlenek. Nagy hiány az arisztokrácia 18-19. századi társadalomtörténete. A hazai társadalomtudományos történetírás, az új társadalomtörténet legnagyobb fehér foltja a parasztság, az agrártársadalom. Miközben a néprajz a paraszti kultúra változásának elemzésében kezd valóban történetivé válni, a parasztság történetének kutatása szemléletileg megrekedt, mennyiségi hozamában visszaesett. A két világháború között éppen a parasztságtörténet volt a társadalom- és gazdaságtörténet legígéretesebb területe - elsősorban Szabó István munkássága, továbbá a Mályusz Elemér kezdeményezte népiségtörténethez, és a Domanovszky Sándor nevével fémjelzett uradalomtörténethez kapcsolódó munkák révén, az Erdei Ferenchez kapcsolódó törekvésekről nem is beszélve. Szabó István iskolája, Wellmann Imre törekvései még az 1960-as években jelentős eredményeket hoztak. A paraszti közösségek sokoldalú rekonstrukciójára törekvő kutatások pedig a társadalomtörténetben jelenleg meghatározó nemzedékek indulását fémjelezték (Tóth Zoltán, Faragó Tamás, Török Katalin). Szemléletileg a „peasant studies" eredményei már az 1970-es években megérintették a magyar történetírást, elsősorban interpretációs kísérleteket szülve. A történeti demográfia és a család- és háztartástörténet az 1960-as, 70-es években forradalmat ígért. A forradalom elmaradt. Ennek egyik alapvető oka, hogy továbbra is csak néhány történész, szociológus dolgozik az új szemlélet jegyében, a mennyiségileg megszaporodó helytörténet alapvetően érintetlen maradt a korszerű megközelítésektől, száz évvel korábbi sémákat követ. Egészében, a történelem alulnézetből társadalomtörténeti programja mintha kevésbé terjedt volna el nálunk. A történeti demográfia és a családszerkezet kutatása jól mutatja a helyzet paradoxonát. Néhány hazai kutatónak hála, a magyar példák helyet kaptak az európai tipológiákban, de az esettanulmányok száma és földrajzi szóródása nem teszi lehetővé, hogy megértsük saját 18-19. századunkat. A paraszti polgárosodás amelyik a második gazdaság elemzése nyomán a szociológia felől visszatért a történettudományba - szinte senki földje. A néprajz oldaláról született egy korszakra összefoglalási kísérlet, de a társadalomtörténet szinte elfeledkezik ennek kérdéseiről. A falusi társadalom elemzésével szemben a város talán a pozitív ellenpélda. Az utolsó húsz évben itt jelentős előrehaladás történt: a viriliskutatás, a budapesti társadalom változásainak vizsgálata fontos eredményeket hoztak. A dualizmus-
