A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Benda Gyula: A társadalom-történetírás helyzete és perspektívái
34 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Benda Gyula kori városi társadalom eddig szinte Budapesttel volt azonos, az egykori szabad királyi városok, az új ipari városok és kisvárosaink társadalmának változása még szinte ismeretlen. A városi történeti demográfia is csak újabban kezd megszületni. Az újabb várostörténeti monográfiák zöme azonban már társadalomtörténeti szemlélettel terveződik. Hiányként adódik a mindennapi élet kutatása, de hiányként adódik a közelmúlt társadalmi változásainak történeti elemzése is. A társadalomban végbement változásokat a kortársi szociológia és társadalomstatisztika által felhalmozott ismeretanyag újrafeldolgozása mellett indokolt lenne az „oral history", az életút-elemzés módszereivel is vizsgálni. A társadalomtörténet és szociológia újratalálkozása e területen képzelhető el leginkább, de egyelőre ennek semmi jele. Nem sorolom tovább a feladatokat és hiányokat, hanem megpróbálom összegezni mondandómat. Az utolsó tíz-húsz évben a magyar történetírásban erősödtek és szélesedtek azon törekvések, amelyek a társadalomtudományos fogalmak, elméletek és módszerek segítségével a történetírás számára új szemléletet akartak kialakítani, tágítani próbálták e tudomány tematikáját és új forrásanyagot kívántak megszólaltatni. A megszületett új részdiszciplínákból lassan egy új tudomány igénye is született. Az új tudomány reménye nem valósult meg: a társadalomtudományos történelem nem vált az új Magyarország önálló tudásterületévé, hanem jórészt megmaradt marginális részdiszciplínák konglomerátumának. A jól szervezett történeti tudományághoz hiányoznak a monográfiák, tankönyvek, szintézisek. A változó történettudományos szemlélet pedig az egész újragondolását (vagy inkább végiggondolását) teszi szükségessé. A társadalomtörténet-írásnak meg kell alapoznia a hazai történetírásban az elméleti-módszertani tudatosságot, vissza kell állítania a kritikai értékrendet, és az új tudományos minősítés keretei között meg kell teremtenie műfajait. Egyszerre kell visszamenni a könyvtárakba és levéltárakba, és megteremteni azt a közéleti nyilvánosságot, amelyik túllép a napi politikai csatározásokon, de nem tagadja meg a történetírás elkötelezett voltát. Szaktudomány és szemléletformálás egyensúlya teremthet új, korszerű történetírást. Ez a perspektíva ma is adott.
