A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Szabó László: A falusi és mezővárosi kisiparosság házasodási szempontjai és a nők szerepe az iparos társadalom bezáródásában
330 Ipar és társadalom Szabó László 1. A tiszaháti falvak, a tiszazugi falvak, Hídvégardó, Fony, Korlát, Vámosmikola, Kelemér, Csertő. 2. Báránd, Mátészalka, Jászdózsa, Jászladány, Mozsgó 3. Kunszentmárton, Jászárokszállás, Jászjákóhalma 4. Szolnok, Mezőtúr, Nagykőrös, Békéscsaba Ezekről a csoportokról külön szólok, utalva bizonyos eltérésekre és sajátos karakterre is. A tárgyalás során kiderül majd, milyen szempontok szerint kerültek egy csoportba az egyes települések. 3.1. A már említett beregi kis településeken az iparosság alig különült el a parasztságtól a legutóbbi (1950-es évek) időkig. Külön réteget már létszámuknál fogva sem alkottak, hiszen 600-700 lélekre 10-12 iparos jutott, beleértve az iparosságba az uradalmi alkalmazottakat is. A falvak lélekszáma az ezer főt többnyire nem érte el. Jellemző az iparosodás jellegére, hogy az egyik legnagyobb vizsgált faluban (Gulács lakossága 1367 fő 1920-ban) az ötvenes években, a személyi igazolvány bevezetésekor a hatóság engedélyezte és elfogadta az egyik lakosnak box-géppel készített és napfényen kontaktmásolattal sokszorosított fényképét, mint hivatalos személyigazolvány képet. (Mellesleg megjegyezzük, hogy botrány tört ki a faluban, mert egy asszony megvádolta a „fényképészt", hogy a megszerzett képeket rontásra használja fel, s mindenkit hatalmában tart. Az ügyben rendőrségi vizsgálat is indult.) 19 Az iparosok itt gazdálkodtak is. Állatot tartottak, földet béreltek vagy szereztek (olykor házasodás útján), s így csak áldás volt a paraszt feleség, aki értett a gazdálkodáshoz, sőt földben, állatban várható örökséget is hozott. Az iparosok, mondjuk inkább iparüzöknek, maguk is végeztek paraszti munkát. Ugyanakkor életvitelben, viseletükben mégis elkülönültek a falu parasztságától. Keménykalapban, csokornyakkendőben, pantallóban jártak ünnepeken. Szerepük volt a helyi ünnepi táplálkozás átalakításában (pl. mártásokat, un. porlós tésztákat, szalagóriás felfújt - tésztákat átvettek, közvetítettek, a lakodalmakban ők honosították meg a „pergelt tortát" vagy grillázst, krémmel töltött tortaféléket is ők kezdtek először sütni - korábban kalácsfélék, kelt tészták voltak az ünnepi étrend fő fogásai). Megemlítjük, hogy nagypénteken szokás volt az egészség védelmében, a rühesség ellen embernek, állatnak napfelkelte előtt megfürdeni a Tiszában. Az iparosok is gyakorolták ezt a szokást, de ők már piknikké tették: ételt, italt vittek magukkal, s kirándulássá tették a hiedelemszerü szokást. 20 A Tiszazug községeiben az iparosok szinte külön réteget is alig alkottak. Volt egy-két idegenből bekerült mesterember, de ők, mint jött-mentek el is szigetelőd19 SZABÓ L. 1997.84-93. 20 SZABÓ L. 1964.
