A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Szabó László: A falusi és mezővárosi kisiparosság házasodási szempontjai és a nők szerepe az iparos társadalom bezáródásában
A falusi és mezővárosi kisiparosság házasodási szempontjai 331 tek a közösségtől. A helybeliek a kisgazda rétegből kerültek ki, s ezért egy tágabb paraszt család rendszeréből nem is tudtak kiszakadni sem életformájukat, sem társadalmi státusukat tekintve. A műhelyt többnyire (mint a helybeli kereskedők, szatócsok is) a régi parasztház végében vagy utcára néző elejében rendezték be. Új árut szinte nem állítottak elő, azt a falubeliek vásárokon vették, ők csak javítottak: pl. foltozó varga, cipész, szabó illetve szerszámokat javító kovács, bognár, kádár. Ez egyben anyagi helyzetüket is körülírta. Céljuk az volt, hogy szőlőbirtokhoz jussanak, s jövedelmüket így stabilizálják, öregkorukat biztosítsák. Az iparosoknak sem a beregi Tiszaháton, sem a Tiszazugban nem volt céljuk, hogy iparossal házasodjanak, s más falvak iparosaival való házasodásuk sem volt számukra különösebben fontos. A parasztfeleség külön hasznot jelentett, hiszen volt, aki a szerzett vagy örökölt földet, szőlőt, kertet megművelje. Az Abaúj-Torna megyei Bódva völgyben fekvő Hídvégardón, Tornanádaskán, az Ipoly-völgyi Vámosmikolán, a gömöri Keleméren is hasonló az iparosok helyzete. A Bódva-völgyi településeken a Gedeon és Csáky birtok egykori uradalmi cselédeiből került ki később az iparosok jó része. Itt nem voltak uradalmi cselédházak, s a cselédek, uradalmi iparosok saját házukban laktak a faluban, benne élve a paraszti közösségben. 21 A parasztság felé nyitott volt az uradalmi cselédség, hasonlóan a belőlük származó iparosság is. Paraszt-iparos házasság itt gyakori volt. Ugyanez a mozsgói Biedermann, a csertői Festetich birtokon, s az említett Ipoly-völgyi településeken másként volt. Ott láthatóan és életmód szerint is elkülönültek a cselédházakban lakó iparosok a falusi paraszt közösségtől. A belőlük önállósult helyi iparosságnak a gazdák előtt nem volt tekintélye, s az iparos nem jelentett rangot. Ugyanakkor az önállósodott uradalmi iparosok már nem az uradalmak, hanem más szomszédos falvak iparos leányai után néztek, igyekeztek a cselédekkel megszakítani kapcsolatukat. Ok ugyan bezárkóztak, ám mégis nyitottak: foglalkozási endogámia, területi exogámia jellemezte házassági kapcsolataikat. Ezeken a kis településéken nem jött létre iparos kör még akkor sem, ha az iparosok tagjai voltak valamely ipartestületnek távolabbi központhoz tartozva. 3.2. Más volt az iparosok helyzete a Báránd-Mátészalka-Jászdózsa-Kecel típusú nagyobb (4-6 ezer lelkes) településeken. Itt már valós rétegről beszélhetünk, de a réteg mindkét helyen újnak, késeinek mondható. Első, második generációs iparos rétegről van szó (céhes előzmények nem voltak). Mátészalkán például a visszaemlékezések szerint - mert megfelelő forrás nincs — az 1914 előtt inasiskolába jártak azt állították, hogy az azévi 27 inas közül csak ketten voltak olyanok, akiknek az apja is iparos volt. A múlt században ezek még nem jelentős helyek, de 21 SZABÓ L. 1997.
