A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Benda Gyula: A társadalom-történetírás helyzete és perspektívái
32 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Benda Gyula tékrendje, a történelem pedig közvetlenül belépett a politikai eszköztárba. S mégis, megkerülhetetlen a párbeszéd a nemzeti történetírás és a társadalomtörténet között; a szecesszió, a kivonulás után el kell jönni a közeledésnek. Egy más szempontból - tematikusán - is áttekinthetjük a helyzetet: mi az a többlettudás és eredmény, amit felhalmoztak az évek. Az új társadalomtörténeti törekvések egyik kezdőpontja mindenképpen a modernizációban, a polgárosodásban alapvető szerepet játszó „vállalkozó" kutatása volt. Hasonlóan dinamikus a tisztviselői csoportok történeti vizsgálata. A történeti szociológia az elitkutatásban ért el eredményeket. E pontokon a szociológia és a történettudomány szerencsés találkozása jelentős eredményeket hozott. A fogalmi tisztázás eredményeképpen felgyűlt tudás mellett megindult a társadalmi csoportszerveződések mibenlétének tanulmányozása. Vagyis ma már nem az a kérdés, hogy adott makrostruktúrák hogyan írhatók le statisztikailag, hanem inkább az, hogyan alakul a társadalom rétegzettsége, mi szüli az „osztályt"? A jelentős eredmények mellett azonban a magyar polgárság, a középosztály, a dzsentri problémájához alig nyújt hozzá a társadalomtörténet. El lehet persze utasítani ezeket a fogalmakat, mint megközelítési kereteket, s lehet helyettük mást javasolni („vállalkozó", „értelmiség" stb.), de ebben az esetben is szükséges foglalkozni a történetírásunkban hagyományosan szereplő csoportokkal. A történelem oldaláról a nemesség kutatása volt az egyik legerősebb kitörési pont, amelyik új képet ígért. A bírálandó „uralkodó osztály" merev sémájától való elszakadás, a „rendies" társadalom újrafelfedezése, a nemesség tagoltságának új szempontú és gazdag forrásanyag segítségével történő megragadása ígéretes perspektívát mutatott. A nemességgel foglalkozó sokféle megközelítés, az esettanulmányon át a megyei monográfiáig sokféle műfajt tett lehetővé. A 18-19. századi magyar nemesség kutatására 1990-ben az OTKA keretében nagyobb, az eddig inkább egymás mellett, mint együtt dolgozó kutatók összefogásával közös program is született. Ez azt tűzte ki célként, hogy a 18-19. század fordulóján a nemesi felkelések alkalmával készült összeírások segítségével átfogó képet ad a nemesség létszámáról, vagyoni erejéről és rétegződéséről, társadalmi tagoltságáról. Már a kutatási terv beleütközött egy, a mai napig nehezen megoldható kérdésbe: hogyan áll össze a helyi (az adott esetben megyei szintű) vizsgálatokból az összkép. A probléma egyik fele módszertani, a másik pedig gyakorlati (a történeti ország megyei levéltárai öt országban szétszóródva találhatók, nehezen megközelíthetők, hiányoznak a rokon érdeklődésű kutatókkal való kapcsolatok). A nemességkutatás eredményei azt mutatják, hogy a vizsgálatok önismétlővé váltak, megrekedtek, s az összegzéstől még igen messze vannak. A megyei elemzésekből a makro szerkezet nem állhat elő (nem beszélve arról, hogy a mai Magyarország
