A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Benda Gyula: A társadalom-történetírás helyzete és perspektívái
A társadalomtörténet-írás helyzete és perspektívái 3J_ gait még önmaguk sem fogalmazták meg, és a történeti kritika sem tisztázta. A Hajnal István Körön belül, de egyáltalán a történetírásban hiányzik az a törekvés, hogy a megközelítési különbségek irányokká, iskolákká formálódjanak. A másik jellemző az, hogy a társadalomtörténet alapvetően kvantitatív szemléletű volt és az is maradt. Nem annyira az érvelésben, hanem a leírásban. Ha a magyar reformkorban a hazai leíró statisztika legdivatosabb terméke a leíró statisztika volt, s az elemző statisztika Keleti Károllyal és Körösi Józseffel csak később született meg, akkor a mi társadalomtörténetünket jelenleg a reformkori állapot, elsősorban a leírás jellemzi. A kvantitatív adatgyűjtés egy-egy megközelítés fogalmi keretében másodlagos pozitivizmust teremthet, s ettől nem mindig menekültünk meg. Az ellentmondás úgy fogalmazható meg, hogy a hazai társadalomtörténet akkor kapott nagyobb lehetőséget arra, hogy az oktatásban, a kutatásban helyet kapjon, amikor szemléletileg már nem „modern". Egyrészt szükség van a társadalomtudományos történetírás hazai, már meghirdetett programjának megvalósítására, másrészt viszont a korszerű tudományosság vonzásának is engedni kell. Lehet, hogy a társadalomtörténet eladhatatlan áruval lépett a kialakuló piacra? Hogyan oldható fel ez a helyzet: hogy egyrészt hiányzik a magyar társadalomtörténet-írás meghirdetett programjainak befejezése, kézikönyvek, szintézisek formájában való megjelenítése, másrészt viszonyulnunk kell az új tudományos törekvésekhez, s nem utolsósorban a társadalmi változásokhoz is? A társadalomtörténet s globálisan az új történetírások válsága nyugaton megérlelte a módszertani reflexiót, és számos műhely munkáját átformálta - mindez hajszálereken beszivárgott hozzánk, de most már talán ablakot is kellene nyitnunk rá. Másrészt továbbra is domináns Magyarországon a nemzeti történetírás, amelyik magát tudományosnak vallja újra (a 19. századi értelemben), s ehhez is viszonyulni kell, miután vele szemben igazi alternatívává nem vált a társadalomtörténet. A társadalomtörténetnek tehát kettős problémát kell megoldani: egyrészt integrálódnia kell az egyetemes történettudományba, másrészt be kell illeszkednie a hazai, nemzeti történetírásba. Az első területen az alternatíva az, hogy vagy egyenrangú tudományos partnerekké válunk, vagy beleszorulunk a harmadik világ pozíciójába. A tudományosságban nem tudok közép-európaiságot elképzelni. A nemzeti tudomány - ezt a millecentenáris év is mutatja -, nemigen vesz tudomást a modern történetírás problémáiról. A történeti kutatás jelentős része el van foglalva a korábban elhanyagolt részterületek visszahódításával (egyháztörténet, középkor), és a politikai értékek változásával összefüggő átértékelésével. De vajon követhető-e az a stratégia, hogy a társadalomtörténet sem vesz tudomást a másik félről? A szakadás most elég erős: a szakma átmentve magát és titulusait továbbra is a tudomány bástyái mögött áll, miközben elvesztette hitelét, nincs ér-
