A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Szabó István: A szolgáltatóipar réseinek kihasználása a szocializmusban

Szabó István A szolgáltatóipar réseinek kihasználása a szocializmusban A szocialista gazdaságban a szolgáltatóipar réseit azok a munkálatok, tevékenységi körök hiánya okozta, amelyek a nem megfelelő rentabilitás miatt az állami szolgáltatásból többnyire kimaradtak, illetve nem a megrendelő idénye szerint lettek teljesítve. Ide sorolhatjuk elsősorban a lakosság számára végzendő szakipari munkákat. Példaként említhetjük a különféle szerelési javítási teendőket, a háztartásokban rendszeresen szükséges víz-, villany-, gázszerelést, avagy háztartási gépek, tv, rádió stb. javítását ellátó feladatokat, a lakatos, burkoló, festő-mázoló, tetőjavító, üvegező tevékenységet. De ide sorolhatjuk a varrónő, a suszter, asztalos, kárpitos illetve minden olyan mesterember munkáját, amely a lakosság napi létezését, a háztartások zavartalan üzemelését szolgálja. Vagyis a valamikori kisipari tevékenységet. A szocialista szolgáltató szövetkezetek többnyire nem vállalták azokat a sokszor fél, egyórás aprómunkákat, amelyeket a háztartások igényeltek tőlük, s ha vállalták is, olyan összeget kértek, amelyért nem volt érdemes kihívni őket. A károsult inkább szólt a szomszédnak, a baráti körnek, nem tudnak-e valakit, aki a szükséges munkát elvégezné. A „frizsider szocializmus" időszakában egyre nőtt azoknak az embereknek a kereslete, akik képesítés nélkül, saját gyakorlatuk alapján, mindenfajta házkörüli karbantartási, szerelési, javítási, renoválási munkát elvállaltak, illetve azoké a szakiparosoké, akik főállásuk mellett munkaidő után „maszekban" végezték a fenti feladatokat. Itt mint potenciális magán munkavállalókat azokat is számításba kell venni, akiknek a háború után vissza kellett adniuk az iparengedélyüket, s egészen más területen helyezkedtek el, de azokat is, akik kisipari szakmájukban dolgoztak, s mint valamely szövetkezet szakiparosa jutottak el egy-egy háztartáshoz, ahol a továbbiakban már megegyezéssel, munkaidő után, magánemberként végezték az igényelt szakipari tevékenységet. Idővel a szocialista szolgáltató iparban dolgozó szakiparosoknak egész pacientúrája alakult ki a lakosság körében. Majdnem minden háztartásnak megvolt a saját szerelője, karbantartója, s csak garanciális javítások, vagy nagyobb alkatrész cserék esetén fordultak az állami szövetkezetekhez. A szocialista szolgáltatóipar „réseinek" ily módon történő betömését tehát részben a lakossági igény, részben az erre épülő, szabad munkaerő eredményezte. A nyolcvanas évek végén, az adórendszer bevezetésével, az adók fokozatos emelé-