A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Csiffáry Gergely: A bélapátfalvi kőedénygyár hatása a környezetére

246 Ipar és társadalom Csiffáry Gergely sánál használt különleges massza, amelyet már nem lehetett a hagyományos fazekaskorongon kézzel formázni, hanem csak préskorongon önteni vagy préselni. Ennek következménye volt, hogy a tömegesen előállított edényeket már nem tudták a fajanszgyártó manufaktúrákban korábban megszokott módon, kézzel festeni. Ezért bevezették a matricás díszítést, amikor a mintákat nem szabad kézzel, hanem sablonnal festették. A dekorálás másik módja volt, amikor az arc- és tájképeket un. levonóképes eljárással sorozatban készítették. A sablonnal történő díszítést kifejezetten a keménycserepek tömeges gyártása tette szükségessé. Az alkalmazott festési technikák - a máz alatti és a máz feletti festés - és a nagy számban készített edényáru égetése egy új típusú ún. Muffel vagy tokoskemence alkalmazását igényelte. A kőedénygyártás egész technológiai menete már nem ciklikusan, minden esetben elölről kezdődő folyamatot eredményezett - mint a kézműipari szinten megrekedt fazekasáruk gyártása, ahol a gyártó egy-egy égetésre való agyagot készít elő, formáz, fest és éget -, hanem egy zökkenőmentes, végtelenített, bővülő tömegtermelésre alkalmas mechanizmust hívott életre. Ennek a mechanizmusnak a működtetése - mint később a gyáriparban - megkövetelte a folyamatos műszaki-technikai fejlesztést. A kőedény gyártó iparnak ezek a jellemzői elősegítették a hazai edénygyártó manufaktúrák hosszú ideig tartó működését. Például a murányi üzem 112, a körmöcbányai 110, a városlődi 104, míg az apátfalvi 94 évig állt fenn. A másik következménye, hogy a hosszú működési idő alatt több üzem gyárrá fejlődött s máig fennmaradt: például Hollóháza 166, Herend 157, Pécs 110 éve folyamatosan működik.

2 Az edénygyártó üzemekről szóló összeírásokban - éppen úgy, mint a hazai üveghutáknál - elsősorban a szakmunkásokat (korongozok, festők, égetők) találjuk, viszont a kisegítő munkákban résztvevő favágókat, agyagbányászokat, fuvarosokat, napszámosokat stb. nem leljük. Megállapítható nem egy esetben, hogy csak a késztermék előállításával foglalkozó 16-20 szakmunkást írták össze, míg az előkészítésben résztvevőket nem vették számításba. Olykor megadják a teljes üzemi létszámot is 40-70, esetleg 90 főre vonatkozóan, viszont nem tudjuk, hogy az összlétszám kikből áll. A hazai adatok alapján az edénygyártó manufaktúrák termelésében résztvevő összes alkalmazott 3 különböző csoportba sorolható. a) Az első csoportot az üzemek irányító személyzete alkotja. Idetartoznak a tulajdonos vagy bérlő, a gyárvezetőVagy faktor, akik munkáját l-l könyvelő, írnok 2 CSIFFÁRY G. 1996.36.