A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Kövér György: Milyenek vagyunk? A Hajnal István Kör–Társadalomtörténeti Egyesület – tíz év múltán
20 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Kövér György már nem hivatkozhatunk a „szellemi vámkezeltetés" akadályaira. Nem felelősöket és nem is mentségeket akarok keresni, ezért csak jelezni szeretném, hogy most végre beszélnünk kellene erről. Ez a bevezető (a következő előadásokkal együtt) keretet és szempontokat kíván adni e kérdések további, mélyebb megvitatásához. Különösen szembetűnő, hogy a fentebbiekben nyelvi, nyelvészeti fordulatként aposztrofált áramlat szinte teljesen reflektálatlan maradt általunk. Pedig ennek honosítása talán kevesebb problémát okozna többségünk számára, mint mondjuk a kvantifíkáció, hiszen végül is legtöbben valamilyen filológusi diplomával rendelkezünk. Ez az adaptáció jelentős szerepet játszhatna abban is, hogy a hagyományos történet-politikai diskurzustól a kívánatos mértékben megőrizzük a távolságot. Az egyetemi curriculumokat (előadások és szemináriumok tematikáját és irodalomjegyzékeit, valamint szigorlati kötelező irodalmakat) természetesen nem állt módomban a magyar felsőoktatás teljességében áttekintenem. Az ötlet, hogy ezen próbáljam mérni a jövő nemzedékekre gyakorolt hatásunk esélyeit, tulajdonképpen annak felismeréséből fakad, hogy megértettem, ennek milyen hatalma van például az angolszász államokban a könyvkiadás fölött. Hogy minél egyszerűbb példával illusztráljam: olyan könyv, amely - akár túlzott térbeli tágassága, akár szükreszabott időhorizontja miatt - nem számíthat arra, hogy rákerüljön az egyetemi curriculumok listájára, nem is ábrándozhat arról, hogy valaha is paperback (értsd nagy példányszámban eladható) kiadvány legyen belőle. Három intézmény curriculumait vizsgáltam meg abból a célból, hogy valamilyen képet alkothassak a társadalomtörténeti olvasmányoknak a történész- ill. társadalomtudományos képzésben játszott szerepéről. A történészképzésben az ELTE Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszékéét, ill. a Miskolci Egyetem Magyar Történelmi Tanszékéét, az ELTE szociológia és szociálpolitika szakán tanulók esetében pedig a Történeti Szociológiai Tanszék sillabuszait. Joggal vethető fel a választások önkényessége (vagy mondjunk inkább szubjektivitást, hiszen a curriculumokba való bepillantást jó magyar szokás szerint személyes kapcsolataimnak köszönhetem), de ennek nem érdemes túlzott jelentőséget tulajdonítani, hiszen elsősorban arra voltam kíváncsi, mennyire eltérők az esélyei az új paradigmák „betörésének" a történész- illetve szociológusképzésbe, ha új tanszékek új tematikái jönnek forgalomba. Mindhárom esetben ugyanis ez volt a kiinduló helyzet. Nem arról van tehát szó, hogy más egyetemeken nincs, vagy nem lehet akár színvonalasabb társadalomtörténeti oktatás, hanem arról, hogy a fenti három esetben a Hajnal István Körhöz szorosan kötődő kutatók új intézmények keretében (Miskolcon ráadásul maga a bölcsészet is új volt) próbálták szakmai mintáikat érvényre juttatni. Nagy vonásokban összefoglalva az irodalomjegyzékek búvárlása közben kialakult tapasztalataimat, egyrészt megerősítve láthattam azt a fent megfogalmazott
