A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Kövér György: Milyenek vagyunk? A Hajnal István Kör–Társadalomtörténeti Egyesület – tíz év múltán
Milyenek vagyunk? 19 napjainkra 435-re emelkedett, a konferenciák látogatottsága az 1986-os 132 főről indulva 1989-ben (a Nagy Imre temetés időpontjával véletlenül egybeeső) második salgótarjáni konferencián tetőzött 177 résztvevővel, azóta 100 körül ingadozik és a jelenlegire 84 fő regisztráltatta magát. Persze felfoghatnám az egész történetet a „gender studies" sajátos válfajának is, amelyben a „második" nem képviselője - alárendelt és kiszolgáltatott helyzetét megunva - szakít párjával a gazdaságtörténettel s válásra és önállósodásra adja a fejét. (Hogy a társadalomtörténet nőnemű, egyébként az is bizonyítja, hogy a Rendi társadalom - polgári társadalom sorozat legutóbbi jubileumi supplementumában új elnökünknek sikerült a beérkezett írásokból egy „női szekciót" összeszerkesztenie.) 24 De ahogy egy kvantitatív történésznek is van lelke, úgy a hagyományos historikusnak is citációs indexe - mindezen optimista megállapítások jegyében az olvasókat a történeti individualizálástól ezúttal szeretném megkímélni. Két további kérdést viszont meg kell fogalmaznom: a) Hogyan reagált a Hajnal István Kör élcsapata a társadalomtörténet legújabb fejleményeire? b) Mit sikerült megvalósítani az eredeti célkitűzésekből az intézményesülés és különösen az egyetemi curriculumokba való bekerülés révén? Ami az első kérdést illeti, bizonyára érthető, hogy a társadalomtudományos irányzat oldalvizén haladó „Hajnal István Kör"-ös avantgárd maga is némi fáziskéséssel vette tudomásul a választott bárka réseit, repedéseit. Nem nagyon beszéltünk az észlelt jelenségekről és erre az sem mentség, hogy nem is nagyon találtunk alkalmat a diskurzusra. Belemerültünk a konkrét kutatások beindításába és egyetemi stúdiumok kiötlésébe, miközben nemcsak műhelyeink nem működtek, de vitafórumaink sem élték túl az intézményesülés hullámait. Olcsó kifogás lenne mindezt az új helyzetben beállott sokféle más irányú vonzalomra és a szakmai összejövetelek iránti növekvő érdektelenségre hárítani. A maga idejében a Kör újszerűségét jelentő sokrétűség csorbulását, s a működési zavarjelét látom abban, hogy az eredeti intenciók szerint a recepciónak és adaptációnak szisztematikusnak és naprakésznek kellene lennie, és szemlátomást mégsem az. Manapság pedig 24 A Rendi társadalom - polgári társadalom sorozatból 1996-ban 6 publikált kötet állt az olvasók rendelkezésére: 1. Társadalomtörténeti módszerek és forrástípusok (Á. VARGA L. 1987.); 2. Kutatás - módszertan (ERDMANN GY. 1989.); 3. Társadalmi konfliktusok (Á. VARGA L. 1991.); 4. Mezőváros - kisváros (MlKÓ ZS. 1995.); 5. Paraszti kiszolgáltatottság -paraszti érdekvédelem, önigazgatás (ERDMANN GY. 1994.); valamint Supplementum: Vera (nem csak) a városban. Tanulmányok a 65 éves Bácskai Vera tiszteletére (Á. VARGA L. 1995.). Újabban megjelent: 6. írástörténet - szakszerűsődés (SASFI Cs. 2001.) 7. Kőfallal sárpalánkkal... Várostörténeti tanulmányok (NÉMETH ZS. - SASFI CS. 1997.); 9. Mágnások, birtokosok, címerlevelesek (ÓDOR I. - PÁLMÁN Y B. - TAKÁCS P. 1997.).
