A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Polyák Andrea: A szakképzetlen munkaerő Pestre történő vándorlása a 19. század második felében
198 Ipar és társadalom Polyák Andrea szereplő „Mióta van Pesten?" kérdésre adott válasz, hiszen ebből hasznos információkat tudhatunk meg a felvettek migrációs viselkedéséről. Ezeknek az embereknek nagy része eltűnik a történész figyelő tekintete elől, hisz ez egy mobil, az adóösszeírásokból is mindig kimaradó réteg. A népszámlálásoknál se veszik őket külön számba, s a belső vándorlásról csak 1879 után van hivatalos statisztikai anyag. 3 A korabeli statisztika természetesen nem hagyja figyelmen kívül a problémát, hiszen már a kortársakat is megdöbbenti az a hihetetlen gyors vándormozgalom, amely a fővárost célozza meg eltüntetve a város térképéről a zölddel jelzett szántókat és új bérházakat növesztve az üres telkeken. A bevándorlók többsége azonban szegény, egyedülálló, szakmai képzettség nélküli, fiatalember, aki egyéb támogatás híján könnyen kerülhet be a kórházba, annál is inkább, mert a Rókus lévén az egyetlen közkórház ebben az időben, köteles felvenni az összes beteget, akit ide irányítanak. Ráadásul a kórház-szegényház funkciók még a század végén sem válnak el élesen, hiszen például a Rókus ad otthont a Pintér alapítvány által segélyezett hat idős férfinak és nőnek, akik önhibájukon kívül kerültek ebbe a helyzetbe. A szegényebb rétegek jobban kitéve a természeti veszélyeknek, a rossz higiéniai viszonyoknak, könnyebben kerülhetnek kórházba, annál is inkább, mert gyakran nincs senki, aki ápolja és ellássa őket. A több generáció óta egy helyben lakó családoknál ez általában nem jelent gondot, de a frissen a városba érkező család nélküli vándorok gyakran kerülnek be a kórházba. És itt lehet megtalálni egy részét azoknak az embereknek is, akik alkalmi munkásként, legényként, inasként vagy cselédként jöttek a fővárosba szerencsét próbálni, de nem jártak tartósan sikerrel. Ezeknél 1870-től megjelenik a foglalkozás megjelölése mellett a bűvös „hn" rövidítés, melynek jelentése: hely nélküli. A munkanélküli ember még könnyebben lecsúszhat és kerülhet a városi közkórházba. A betegfelvételi könyvből tehát adatokat kaphatunk a bevándorlók nem, kor, felekezet és foglalkozás szerinti összetételére, továbbá arra vonatkozóan, hogy az ország mely részéből jöttek, illetve hogy mennyi ideig tartózkodtak a fővárosban. Az 1853-as és az 1870-es évek egyébként átlagosnak mondhatók a megbetegedések szempontjából. A nagy kolerajárvány 1854-ben tör ki, és 1871 októberéből tudunk egy nagy himlőjárványról. Tehát a betegek száma nem felülreprezentált valamilyen járvány miatt, de a november hónap, az igazán hideg ősz kezdete sok, egyébként egészséges vándort is arra sarkall, hogy a közkórházban találjon magának átmeneti menedéket. 3 SZABÓI. 1965.
