A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Glósz József: Zsellérek és töredéktelkes jobbágyok a munkaerő- és árupiacon a 19. század első felében
Zsellérek és töredéktelkes jobbágyok a munkaerő- és árupiacon 191 háromszorosára emelkedett a konvenciósok serege. 25 A Tolna megye felét kitevő dunaföldvári és simontornyai járásban az 1840-es évekre a puszták lakossága amelyet zömmel az uradalmi alkalmazottak tettek ki - megközelítette az 5.000 főt. 26 Ha a mezőgazdasághoz kötődő jövedelemszerző tevékenységre nem kínálkozott - föld, munkaalkalom hiányában - megfelelő lehetőség, akkor a parasztság hagyományos, saját szükségletre végzett háziipari tevékenységének piacivá bővítésével is próbálkozhatott. Bár a rendi gondolkodás éles határt von a parasztipar és a tanult szakmáját céhes keretben üző kézműipar között, a valóságban a különbség nem volt olyan nagy, mint azt a kenyerét féltő céhes ipar szakadatlanul hangsúlyozta. A mezővárosok és falvak céhes iparosai feudális szolgáltatásokkal tartozó jobbágyok, zsellérek voltak, s nagy többségük erősen kötődött a mezőgazdasághoz, ipari tevékenységét a paraszti munkák időbeosztásához igazítva. 27 Ugyanakkor az erősen differenciált, elsősorban a közvetlen környék szükségleteit kielégítő céhes ipar jelentősen különbözött a tájegységek speciális adottságait kiaknázó, monokultúrás jellegű parasztipartól, amelynek egy-egy jellegzetes produktuma tájak szimbólumává, etnikumok epitethon ornansává vált (lásd gyolcsos tót). Egyéb adottságok híján egyes falvak műhelyt, felszerelést nem igénylő vándoriparra szakosodtak. A 800-900 lakójú Tolna megyei Szakadat községben a múlt század közepén mintegy 60 kőműves élt, s számuk egészen a századfordulóig dinamikusan emelkedve elérte végül a 200 főt. 28 Ahol mód nyílott rá, a közvetítő kereskedelmet kikapcsolva saját készítésű, termésű produktumait a parasztság maga értékesítette. A hegyvidékek lakói távoli tájakra vetődtek tutajaikkal, faeszközeikkel, saját szövésű textíliáikkal, de a nagy felvevőképességű piacok közelében mezőgazdasági termékeket is közvetlenül a fogyasztókhoz juttatták el. Nagykőrösről naponta 30-100 szekéren indultak a kofák a pesti piacra. 29 A jánosházi (Vas megye) termelőknek átmenetileg még a dohánykereskedelem meglehetősen zárt falán is sikerült rést ütni, s néhány évtizeden keresztül a felvásárlók megkerülésével közvetlenül a birodalom nyugati felébe juttatták termésüket. 30 A határmenti területek horvát és német parasztjai ennél is tovább mentek, bort, gabonát, baromfit vásároltak fel, hogy azután Alsó-Ausztriában, Stájerországban értékesítsék. 31 Túróc megyei vándorárusok Bécsben vá25 BODROG GY. 1966. 506.;TÓTHT. 1974. 154. 26 FÉNYESE. 1841. 310-311. és 315. 27 EPERJESSYG. 1967. 8., 139.; FARAGÓ T. 1985. 10. 28 DANKÓI. 1979. 279.; GLÓSZJ. 1988. 402., 417. 29 FÉNYESE. 1847.11.220. 30 TAKÁCS L. 1964.384. 31 DANKÓ I. 1979. 265.; CSOMA Zs. 1994. 61.
