A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Munka és munkaerő egy iparosodó társadalomban - Glósz József: Zsellérek és töredéktelkes jobbágyok a munkaerő- és árupiacon a 19. század első felében

Zsellérek és töredéktelkes jobbágyok a munkaerő- és árupiacon 189 nalába eső települések lakossága pedig fuvarozással, hajóvontatással vette ki részét az áruforgalom hasznából. Az egyes tájegységek vagy társadalmi rétegek gazdasági deficitjének számbavétele egyúttal körvonalazza azokat a potenciális lehetőségeket, amelyek lehetővé teszik a hiány kielégítését áruk és szolgáltatások kölcsönösen előnyös cseréje révén. A táji munkamegosztás bekapcsolása gondolatmenetünkbe csak látszólag mond ellent premisszánknak, hiszen - mint láttuk - éppen a hegyes, mezőgazdasági müvelésre legkevésbé alkalmas területeken haladt leginkább előre a telekaprózódás, így e két tényező a gyakorlatban elválaszthatatlanul egybekapcsolódott. Mivel a kötött talajú, dombos-hegyes vidéken a paraszti önellátás gabonából még a 19. század első felében sem volt megoldott,

12 így a legnagyobb kihívást a gazdaság számára e területek alapvető élelmiszerekkel való ellátása és annak ellentételezése jelentette. Dimenzióit jelzi, hogy az alapjában kedvező adottságokkal rendelkező Tolna megyében is a falvak 30%-a volt képtelen a 18. század végén az adott művelési mód mellett önellátásra, s éppen azokon a területeken, ahol a domborzati viszonyok és a relatív túlnépesedés miatt nagy allódiumok sem alakultak ki.

13 Az agrotechnika adott színvonala következtében fellépő munkaerő felesleg tényét a történetírás már a 18. század közepén regisztrálja,

14 s a belőle fakadó konfliktusokat az agrártermékek iránt a századfordulón megélénkülő kereslet s a vele párhuzamosan kiépülő agrárkereskedelem oldotta fel, kedvező feltételeket teremtve a szakosodó árutermeléshez azok számára is, akik a földhiány miatt nem járhattak a mezőgazdasági termelés klasszikus útját. Szűkre szabott idő keretében nincs módunk akár csak vázlatosan bemutatni az egész országot átfogó gazdasági kapcsolatok hálózatát, csupán az egyes tájegységek közötti együttműködés fő jellemzőire, s a töredéktelkes jobbágyok, zsellérek ebből fakadó lehetőségeire utalhatunk. A Felvidék gabona-, bor-, dohány-, szarvasmarha-, ló- és sertésszükségletét kisebb részben Erdélyből és Galíciából, nagyobb részben azonban a vele határos, az Alföld és a hegyvidék közötti közvetítő szerepet betöltő megyéktől szerezte be. Ellentételezésül pedig fát, faeszközöket, bányászati és kohászati termékeket, sajtot, túrót és mindenekelőtt gyolcsot szállított. A két régió közötti csere így is a Felvidék számára lehetett deficites, amit a vidék lakossága házaló kereskedelemmel, idénymunkával, részesaratással egyenlített ki.

15 Az északira emlékeztető együttműködés alakult ki a nyugati határvidék 12 ANDRÁSFALVY B. 1977. 85. 13 TML

II. József KI. 3257/1788. 14 WELLMANNI. 1979.71. 15 FÉNYESE. 1847.11. 145-171., 263-278.