A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban - Kövér György: Milyenek vagyunk? A Hajnal István Kör–Társadalomtörténeti Egyesület – tíz év múltán
18 A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban Kövér György Milyen társadalomtörténészek lettünk? Ami most az éppen teenager éveibe cseperedő és konferenciával jubiláló Hajnal István Kört illeti, az ünneprontás legcsekélyebb szándéka nélkül el kell mondanunk, hogy eredetileg valójában csak egyike volt azon szűk csoportosulásoknak, amelyek a „körök korában", a nyolcvanas években gomba módra szaporodni kezdtek. Az igazi nóvumot az 1986-os első salgótarjáni konferenciától, önnön nyilvánosságának megteremtésétől kezdve az adta, hogy megpróbálta egy asztal köré ültetni a hazai társadalomtörténet-írás idősebb és főleg ifjabb nemzedékeit a társadalomtudományok különböző területének képviselőivel. Ugyanakkor ez a törekvés összekapcsolt a történész szakmán belül két, addig erősen különböző irányba húzó típust: azokat, akik a legújabb nemzetközi irányzatok adaptálásán fáradoztak, azokkal, akik „forrásközeiben" dolgoztak, de nem elégedtek meg azzal, hogy a forrásokat pusztán adatközlésre és leírásra használják. Véleményem szerint - a politikai klímaváltozás révén felerősítve - ez adta nemcsak a „Kör" helyzeti energiáját, hanem a későbbiek során azt a potenciáját is, hogy a kilencvenes évek elején új tanszékek alapításakor legalább szakmai és személyi „elöljárói" figyelembe vétettek a rekrutációnál. No persze nem feltétlenül azért, amit „társadalom-tudományosán" képviseltek, hanem mert a rendszerváltás zűrzavarában nem nagyon lehetett senkiről sem tudni, hogy (most éppen) mit reprezentál. A Hajnal István Kör alapítói viszont - részben épp a kör egyesületté válása révén markáns szakmai érdekképviseleti (és akkor még összetartónak tűnő ellenzéki politikai) arculattal rendelkeztek. És itt most következhetnék az, amit a bevezetőben „személyes történelemként" aposztrofáltam. Ha a historicista történeti diskurzus megrögzött képviselője lennék, mint ahogy nem vagyok, akkor most frappáns történetekben eleveníthetném fel, milyen hangulatban vetődött fel az első salgótarjáni konferencia ötlete (kifele jövet egy - nem 18. századi - „Fregatt"-ból, a Molnár utcában), miért kapta a konferenciák kiadványsorozata a Rendi társadalom -polgári társadalom címet a „Közgáz" 115-ös termében, hol és hogyan dőlt el, hogy nem leszünk a Történelmi Társulat fiókvállalkozása, és hogy miként „választódott ki" a Kör első (ill. második) elnöke stb. Amennyiben kvantitatív történész lennék (chicagói kliometrikus vagy cambridge-i social science historian), mint ahogy ez sem vagyok, akkor itt most hivatkozhatnék a Hajnal István Kör taglétszámának trendvonalára, a kandidátusok benne való (kör)körös szóródására, a tanszékgründolasok tranzakciós költségeire stb. Érdekes megállapításokra adhatna alapot azon számadatok értelmezése, hogy miközben a Hajnal István Kör-Társadalomtörténeti Egyesület regisztrált tagsága az 1989. tavaszi alakulás 100-as nagyságrendjéről
