A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Iparostársadalom az iparosítás előtt - Pozsgai Péter: Torna mezőváros iparosai a 19. század közepén

Torna mezőváros iparosai a 19. század közepén 167 hárman nőtlenek és apjuk, illetve özvegy anyjuk háztartásában írták össze őket, egy esetben pedig a kézműves vőként került a családba és anyósa háztartásában szerepel családjával együtt.

21 A fentiek alapján az 1857. évi népszámlálás lajstromain a mezővárosi kézművesek foglalkozási csoportba sorolásának gyakorlatáról a következő észrevételeket lehet tenni: a) A jelentősebb földbirtokkal rendelkező kézműveseket, akik mezőgazdasági termelést is folytattak, s akik adójuk jelentős részét a földbirtokuk után fizették, a földbirtokosok közé sorolták. A népszámláláshoz készített útmutatásban erre vonatkozóan a következőket találjuk a „Megjegyzések" g) pontja alatt: „a földbirtokosok rovatába sorozandók: a nagy vagy apró mezőgazdászati fekvő s égek vagy bányák birtokosai, továbbá minden ilyen fekvőségek haszonbérlői". b) A ház- és járadékbirtokosok között találjuk azokat a kézműveseket (felerészben céhtagok), akik földdel - legalábbis jelentékenyebb nagyságú földbirtokkal - nem rendelkeztek, túlnyomó többségük tehát nem kötődött foglalkozását és megélhetését illetően a mezőgazdasághoz, de mindannyian háztulajdonosok voltak. Erről a kategóriáról sommásan csak annyi szerepel a kitöltési útmutatásban, hogy „a ház- vagy járadékbirtokosok sorába veendő föl az is, a ki magát magánzónak vagy saját vagyonából élőnek adta ki". c) A kézművesekre vonatkozóan a következően rendelkezik az útmutatás: „a gyárosok és iparüzők rovatába foglalandó az egész iparos kereset, a mennyiben az más rovatba nincs utasítva". Az „iparos kereset" a rangsorban a földbirtokos és a ház- és járadékbirtokos kategóriák után következett - a felvételi ív foglalkozási csoportjaiban is - és ez tükröződik az összeírásban is: a földmüveléssel is foglalkozó iparűzőket minden esetben „földbirtokosként" írták össze Tornában.

22 Ez legalább részben megmagyarázza, hogy miért olyan különböző az „iparűzők" rovatba sorolt kézművesek összetétele. A hat uradalmi kézműves sem földdel, sem háztulajdonnal nem rendelkeztek, rajtuk kívül még hárman nem voltak házbirtokosok. Az ő esetükben érthető, hogy miért nem a „ház- és járadékbirtokosok" között találjuk őket. A maradék 11 kézműves esetében viszont - két eset kivételével, ahol nem lehet eldönteni, hogy házbirtokosok voltak-e - mindannyian háztulajdonosok voltak. Őket nem lehet tudni milyen alapon különböztették meg a ház- és járadékbirtokosok között feltüntetett kézművesektől. 21 A kereskedőként összeírt bodnár, 1852-ben és 1869-ben testvérével egy házban, azonos mesterséget űzött, 1857-ben viszont - nem tudni mi okból - csak egyikük szerepel. 22 Lásd erre TÓTH Z. 1987a. 63-65, különösen 68, illetve 78-79.