A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)
Iparostársadalom az iparosítás előtt - Faragó Tamás: Céhek és kézművesek Magyarországon a 17–19. században a számok tükrében
100 Ipar és társadalom Faragó Tamás A céhbeszervezettség mértéke Magyarországon nemcsak regionálisan, hanem korszakonként is eltérő. Míg a 18. század végén adataink szerint a városi kézművesek döntő többsége (kb. 80 százaléka), a mezővárosiak körülbelül fele céhtag, addig ugyanekkor a falusi iparosoknak még csak kevesebb, mint 15 százaléka szerveződött céhekbe. A 19. század első felében azonban a vidék felzárkózik, a rendszer felbomlása időszakában a céhes iparosok aránya már vidéken is megközelíti a 80 százalékot. Másképpen fogalmazva azt is mondhatjuk, hogy a 19. század folyamán a céhrendszer súlypontja vidékre tolódik el, ekkor kezd érződni a vidéki népesség számszerű fölénye. Miközben a városokban, főként a század közepétől kezdve már egyre szaporodnak a modern ipari vállalkozások, addig a céhrendszer fokozatosan „falusias" jelenséggé válik. Indirekt módon azonban ebből arra is következtethetünk, hogy a munkamegosztási folyamat a vidéken csak ebben az időszakban ér el arra a szintre, hogy a szakosodott kézműipar fokozatosan kezdje háttérbe szorítani a házilag űzött önellátó jellegű tevékenységeket. Mindezek azonban természetesen csak általános és egyúttal hipotetikus adatok. Egyes szakmákban és egyes területeken a céhesedés már a 18. század végén is erőteljesebb, ugyanakkor elképzelhető, hogy másutt illetve más mesterségek esetében ez a szerveződési forma soha nem kerül meghatározó fölénybe. Feltétlenül kiemelendő azonban két további jellemző. Az egyik az, hogy a céhszerveződések folyamatát nem kizárólag gazdasági motívumok, hanem más tényezők is (presztízsnövelés, társadalmi biztonság, szabadidő szervezése) befolyásolták. Legalább ugyanilyen fontos azonban az a másik jellemző, hogy a 18. század közepétől fogva a céhek életének szabályozása egyre jelentősebb mértékben a központi kormányhatalom ellenőrzése alá került. Végezetül próbáljuk meg adatainkat elhelyezni tágabb környezetükben. Összehasonlítás céljára területi változatosságuk miatt a Porosz Királyság adatai látszanak alkalmasnak (Melléklet 20. táblázat). Eszerint Magyarország 18. századi iparfejlettsége még Poroszország gyengén fejlett keleti tartományainál is alacsonyabb szintű, annak 1801. évi színvonalát csak 1870-re éri utol. NyugatPoroszország kézművessége viszont kb. 70 százalékkal haladja meg a szűkebb értelemben vett Magyarország mutatóját, iparsürűsége pedig kereken kétszeres. A szintkülönbségek azonban a magyarországi régiók között is élesek - Erdély és Magyarország között pl. hasonlóan nagy a távolság az ipar fejlettsége tekintetében, mint Poroszország és Magyarország között. A Királyhágón túli terület kézműves- és iparsürűsége ugyanis még 1870-ben sem éri el teljesen azt a mértéket, mint ami a szűkebb értelemben vett Magyarországra nézve II. József uralkodásának időszakára becsülhető.
