A társadalomtörténet-írás helyzete hazánkban. Ipar és társadalom a 18-20. században - A Hajnal István Kör- Társadalomtörténeti Egyesület 10., jubileumi konferenciájának előadásai. Salgótarján, 1996. augusztus 22-23. - Rendi társadalom, polgári társadalom 10. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 41. (Salgótarján-Budapest, 2003)

Iparostársadalom az iparosítás előtt - Faragó Tamás: Céhek és kézművesek Magyarországon a 17–19. században a számok tükrében

Céhek és kézművesek 101 Érdekes az üzemnagyság-mutató alakulása. Itt a számok a fejlettséggel ellentétes tendenciát tükröznek. Poroszország legfejlettebb, kézművesek által legjobban ellátott területein valamivel kisebb a segéderők aránya, mint Keleten. Ezzel egybevágó jelenség, hogy az iparfejlődésben visszamaradottabb Magyarországon egy kézmüvesmesterre több legény és inas esik, mint Nyugat-Poroszországban. Úgy tűnik, hogy a fejletlenebb területeken található lényegesen kevesebb mester több segéderőt foglalkoztat - valószínűleg az utánpótlásképzésben itt egy-egy szakemberre nagyobb teher nehezedik, illetőleg nagyobb számú vásárlót kell (valószínűleg gyengébb minőségű termékekkel) kiszolgálniuk, mint Rajna menti társaiknak. Magyarország 18. század végi alacsonyabb értékeiből következik viszont, hogy a kézművesség létszámának fejlődése igen nagymértékű dinamizmust mutat: a 18. század vége és 1870 között a kézművesek száma közel két és félszeresére, a segéderőké több mint háromszorosára nő, a kézművessürűség kb. 50 százalékkal, az iparsűrűség pedig 100 százalékkal emelkedik. Vagyis a kézművesség fejlődésére összességében a 19. századra vonatkozóan is a dinamizmus látszik jellemzőnek a statisztikai adatok szerint annak ellenére, hogy már tudunk az egyes szakmákat érintő válságjelenségről is. Adataink tehát felvetik azt a kérdést, hogy ténylegesen milyen tényezők hatására bomlott fel az 1870-es években a céhrendszer, ténylegesen mi váltotta ki annak 1872. évi adminisztratív megszüntetését. A céhek és kézművesek számadatai ugyanis a hirtelen megszűnést, illetve az erőszakos átalakulást önmagukban nem látszanak egyértelműen indokolni. Úgy tűnik, hogy még alapos további kutatások szükségesek ahhoz, hogy a bomlás és átalakulás folyamatát világosabban megrajzolhassuk.