Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A salgótarjáni zsidóság története a Holokauszt után

Főutcái részlet a 20. század d És akkor [a háború végén] jött az angol doktornő, és azt mondja: ... menjetek ki Svédországba... Azt mondta az angol doktornő, hogy menjünk ki, a svéd Vöröskereszt kivisz, és fel fognak hizlalni... Azt mondta, csak ez az egy transzport {szállítmány} van, ne gondolkozzatok rajta... Képzelje, augusztus elsején az utolsó transzporttal kimentünk Svédországba... Decemberben jelentkeztem dolgozni egy városba, Stockholmtól 120 kilométerre. Egy szállodában mosogattunk és ruhát mángoroltunk {hengerek között puhítottuk, simítottuk]. Nagyon jó munkások voltunk, így adtak nekünk egy kis szobát, amiért nem kellett fizetni. Egy lánnyal voltam kettesben, akivel Brémában voltam. Akkor ugye állandóan éhesek voltunk. Az nem igaz, hogy mit ettünk meg mosogatás közben minden reggel! ... ötliteres demizsonban tej, ötliteres demizsonban édes sör, szeszmentes, a nyolcórai műszak alatt az mind elfogyott. A tej is meg a sör is. Úgyhogy ott átlagban 30 kilót mindenki hízott. Én felhíztam 70 kilóra 36-ról... Ez volt már {19]46, és akkor jött egy olyan értesítés, hogy hazamehetünk, júniusban jön transzport Magyarországra. Képzelje el, hogy 500 emberre számított a svéd Vöröskereszt, és nem jött, csak 250. A többiek ott maradtak, meg elmentek Amerikába, Izraelbe. Akinek volt valahol valakije, az elment. Azt nem tudnám megmondani, hogy Tarjánba mennyien jöttek vissza. Pontosan két éve nem találkoztunk anyukával. Hát mit mondjak? Kint várt bennünket az állomáson, még igáskocsit is fogadott, hogy ki volt a kocsis, már nem tudom. Akkor reggelig beszélgettünk, hogy kivel mi történt, mióta elváltunk. Egész éjszaka nem aludtunk. Éjjel kimentem az udvarra somosi levegőt szívni. És képzelje, hogy örült a kutyánk, aki a szomszédban megmaradt! Megismert, és én sem ijedtem meg tőle. Hogy az mit csinált velem, azt a jelenetet nem felejtem el soha! Ez volt 1946 júliusában... (Hídváry István interjúja L. Z.-nevel. Részletek.) 73