Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A salgótarjáni zsidóság története a Holokauszt után

Ahhoz, hogy megélhetésünk legszükségesebb feltételeit megteremtsem, elindultam felderíteni, hogy édesapám vállalkozásából maradt-e még valami. Miután a fakitermelésre kijelölt megbízottat megtaláltam, sikerült vele megegyezni, hogy az apám által kitermeltetett fa egy részét visszakapom. Ennek értéke elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy családunk vasműszaki üzletét megnyissam, amelyet feleségem nevére írattam, s amelyet ő vezetett. Az első nekirugaszkodás ezáltal sikerrel járt... Végcélunk azonban az volt, hogy kivándorlunk az időközben önálló államiságot elnyert Izraelbe. Erre az késztetett, hogy bár a háború befejeződött, de mégsem voltunk teljesen nyugodtak, mert ennek a térségnek — különösen Magyarországnak — az „előélete" a történelem tanúsága szerint az ismétlődő konfliktusok [gondok, viták} színterét jósolta... így hát, mikor feleségem szülei megkapták a kivándorlási útlevelet és Izraelbe indultak, úgy intettünk búcsút egymásnak: „viszontlátásra Izraelben". A csalódásunk akkor következett be, amikor ez ügyben döntési joggal rendelkező, felelős beosztásban levő személy határozott ígérete ellenére sem kaptuk meg a kivándorló útlevelet... A visszautasítás elkeserített és mélyen érintett. (Keller László: Küldetésem a zsidó tradíciók szolgálatában. 1994, 31-32. oldal.) Kommunista nagygyűlés Salgótarján főterén 1945. március 25-én 72