Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

Beilleszkedési kísérletek és a zsidógyűlölet kibontakozása Salgótarjánban

Az első világháború utáni idők rossz jánt, a város közelében garázdálkodók halégköre pedig már nemcsak Salgótarjánt ragja ismét a gazdag zsidók ellen fordult, jellemezte, hanem a környező falvakat is. „Miután a környéken a pogromot {a zsi1918 novemberében a baglyasaljai zsidó- dók elleni hajszát, erőszakot] emlegetik, kat támadta meg a lerészegedett, fosztó- főleg zsidó uraink helyzete nehéz, kiket gató munkástömeg. megvédelmezni nem tudunk..." — írta I919 első napjaiban aztán, amikor a Schmidt bányaigazgató, s pár nap múlva bányászok birtokukba vették a bányákat, szégyenkezve számolt be arról, hogy az ő a postát, a távírót és a vasutat, s amikor baglyasi munkásai is többször fordulva heves zendülések rázták meg Salgótar- hordták otthonaikba a tarjáni zsidóktól % Az utóbbi napok eseményeit szeretném bejelenteni, már amennyire jelentés formájába foglalhatók azok, izgalmas voltuk miatt. Munkásaink folyó hó {1918. november} 2-án ébredtek arra, hogy minden fegyelem alól felszabadulva a hatalom most az ő kezükbe tétetett le... Ezen a napon a munkások hangulata annyira forrongó volt, hogy a legnagyobb kétségek között töltöttük el valamennyien az éjjelt, ki-ki saját házát őrizve... Folyó hó 3-án, vasárnap reggel, megszerveztük a polgárőrséget, amibe természetesen a munkások helyi csoportjának vezetőségét is bevontuk... A szervezés meg is történt, s nyugodtan vártuk a délutánt, amikorra Salgótarjánban népgyűlés volt hirdetve, melyen tudtunkkal a népet rendre és nyugalomra fogják inteni... A salgótarjáni gyűlésen hallott tanok lehetetlennek tartott következményeképpen az itteni munkásvezetőség a fegyveres polgárőrökkel a korcsmába vonult, a korcsmárosra fogott fegyverrel összes borának azonnali kiadását követelték, s mikor azt mind megitták, elvonultak a másik korcsmába, hol hasonló eszközökkel ismételten kikövetelték az összes bort, amit szintén megittak... Ezt megtudva tisztában voltunk azzal, hogy ennek az éj folyamán következménye lesz, de csalódtunk, mert a tömeg nem várta be az éjjelt, hanem már este 1/2 9 órakor megtámadta az egyik falusi üzletet, azt feltörte, és úgy az üzletet, mint az egész lakást teljesen kifosztotta. Becht mérnök úr, mint a polgárőrség vezetője azonnal a hely színére sietett, s látva az eseményeket, a fosztogatók között lévő fegyveres polgárőröket felszólította a fosztogatás megakadályozására. Ezek azonban szembekacagták a mérnök urat, kinek nem maradt más hátra, mint szép szóval hatni a tömegre, de mikor meglátta, hogy a fosztogatók között a falu első polgárai, ezeknek feleségei és gyermekei, valamint a legmegbízhatóbbnak tartott bányászaink és mestereink vesznek részt, a munkások helyi csoportjának elnökét kereste fel, ki szintén polgárőr volt, s őt hívta segítségül, ki forma kedvéért el is ment az üzlethez, s mint aki dolgát jól végezte, elment az őrség tanyájára tovább kártyázni. — Nyilvánvalóvá lett akkor, hogy összes baglyasi munkásaink, az elnököt sem véve ki, tudták előre az eseményeket, s maguk is részesei ennek, mit Becht mérnök úr nekem bejelentett, mire Salgótarjánba telefonáltam segítségért, annyival is inkább, miután erősen hangoztatták a zsidók legyilkolását, s biztosak voltunk abban, hogy az első üzlet után jön a második, azután zsidó vallású tisztviselőinkre, majd a többire kerül a sor... (Belitzky János: Schmidt bányaigazgató levelei 1918-1920 1964, 44-47. oldal.) 4h