Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

Beilleszkedési kísérletek és a zsidógyűlölet kibontakozása Salgótarjánban

sőbb gazdasági, kulturális, politikai térfoglalásuk lett az ürügy üldözésükhöz — megjelent a politikai antiszemitizmus. Ellenségeik leginkább a polgári átalakulás miatt magukat veszélyeztetettnek érzett nemesi rend tagjai voltak, illetve a zsidók vetélytársai, például a nem zsidó kereskedők, árutermelők. Bűnbakra volt szükségük, akiket kudarcaikért okolhattak. Az 1873-as agrárválság után csaptak igazán magasba a kedélyek, amikor a zsidógyűlölő (antiszemita) körök a zsidókat a mezőgazdasági érdekeket háttérbe szorító kapitalizmussal azonosították, s így fordították ellenük a süllyedő rétegek elkeseredését. A zsidóellenesség olyannyira lábra kapott, hogy 1883-ban Antiszemita Párt alakult Magyarországon, olyan légkörben, amely az előző esztendőben képes volt komolyan elhinni, hogy a zsidók Tiszaeszláron valami szörnyű rítus keretében véréért meggyilkoltak egy keresztény kislányt. A vádak alól természetesen felmentették a tiszaeszlári vérvád gyanúsítottjait, az antiszemiták azonban még sokáig meglovagolhatták a történteket. Salgótarjánban a helyi szociáldemokrata szervezet létrejöttével közel egy időben, ám nem feltétlenül azzal összefüggésben történtek az első komolyabb összezördülések egy ekkor még nem túl nagy, bár erős hangú zsidógyűlölő réteg „jóvoltából". 1905 telén egy függetlenségi párti megmozdulás csapott át antiszemita jellegű rombolásba. A Borsszem Jankó című élclap karikatúrája 1883 nyarán A Vadász Szálló összetört berendezése az 1905. januári rombolás után 4:Í