Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

Beilleszkedési kísérletek és a zsidógyűlölet kibontakozása Salgótarjánban

Városunk és a névmagyarosítás Aki a mai városunkat összehasonlítja húsz év előttivel, örömmel konstatálja [tapasztalja], hogy a magyarosodás sehol oly nagyarányú, rohamos hódítást nem végzett, mint épp nálunk. Azonban bármely osztrák vigécz [utazó}, ha végigsétál a főutczán, kereskedőink és iparosaink czégtáblái után joggal azt hihetné, hogy valami osztrák városban van. Városunk erőteljes magyarosodása egy csöppet sem áll arányban városunk lakosságának magyarosításával. Különösen kereskedőink és iparosaink ragaszkodnak nagyon idegen hangzású nevükhöz. Megértjük, hogy a régi czégek megváltoztatása a kereskedőknél és iparosoknál bizonyos tekintetben kellemetlenséggel jár, ámde ez csak nagyon rövid ideig tartó akadály lehet, amelynél sokkal fontosabb, ha a magyar kereskedőknek és iparosoknak nemcsak a szelleme, de a neve is magyar. Egy kis hevenyészett statisztikát állítunk össze a főutcza czégtábláiból, hogy kimutassuk, mennyire szorul háttérbe a sok idegen hangzású név között a magyar. Idegen hangzású iparosok és kereskedők nevei: Groszberger, Kainer, Winternitz, Lőwy, Goldsmidt, Breuer, Schuck, Bródy, Schneller, Bógenglück, Mandl, Schwarcz, Ledniczky, Schwabl, Fischer, Czirbesz, Friedler, Krosback, Blau, Berger, Deutsch, Biheller, Heksch, Tisch, Dollák, Böhm, Barabits, Adamek, Holecz, Lóska, Wehovszky stb. Közel harminc idegen hangzású kereskedő és iparos neve. Egyedül a főutczából. És e harminc névvel szemben ugyanitt összesen kilenc magyar nevet találunk: Körey, Szikszay, Duda, Patay, Gádor, Bóth, Ligeti, Tóth, Kovács. Hogy e sok idegen hangzású név után joggal hihetik is az osztrák vigéczek, hogy városunk nem magyaros, amiatt még csak nem is haragudhatunk rájuk. Aki igazán büszke az ő magyar voltára, az semmivel sem bizonyíthatja jobban, mint azzal, hogy idegen hangzású neve helyett magyar nevet választ magának. (Salgótarjáni Lapok, 1903. március 29-, 2. oldal.) sőt még a 20. század első évtizedének Sal- sággal, sőt rituális gyilkosságokkal is. gótarjánjában is előfordult, hogy római ka- A magyarországi zsidókat sajátos társatolikus és evangélikus nők, ritkábban férfi- dalmi helyzetük alkalmassá tette arra, ak a zsidó vallásra tértek át. A harmincas hogy esélyeiket sikerrel érvényesítsék, évektől, a hazai és külföldi zsidógyűlölő Kezdetben csak kereskedhettek és szabad hisztéria kibontakozásának idején viszont a foglalkozásokat űzhettek, így kiemelkedőzsidók kitérési, megkeresztelkedési mozgal- en magas volt közöttük az írástudó, tanult ma öltött egyre nagyobb méreteket. emberek aránya. Állandó veszélyeztetettSokán sohasem hittek a beolvadás lehe- ségérzésük volt, ezért szüntelenül figyeltek tőségében, a zsidó hagyományokat nem ad- minden új eseményre, eszmére. Lendületák fel, sőt, egyre féltőbben ápolták azokat, tük, dinamizmusuk miatt számukra éppen Befelé fordulásuk csak tovább erősödött, egy változó világ nyújtott nagyszerű érvémikor igazságtalan, durva támadások ke- nyesülési lehetőségeket, ám sikereikkel reszttüzébe kerültek. számos ellenséget, irigyet is szereztek maA zsidóság ellen felhozott képtelen guknak. Míg korábban a keresztényekétől rágalmak egyáltalán nem voltak új kelé- eltérő vallásuk, külsejük (jellegzetes öltötűek: már az ókorban is vádolták őket zetük, a kaftán, vagy göndörített hajfürtélősködéssel, munkakerüléssel, gonosz- jük, a pajesz) szúrt szemet leginkább, ké42