Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)
A salgótarjáni zsidóság élete - A zsidó élet jellegzetes vonásai
A zsidó élet jellegzetes vonósai Persze nem mindenki engedhette meg magának, hogy jótékonykodjon és a szegényeket támogassa. A tarjáni zsidók között volt dúsgazdag, de vagyontalan is! Egyiküknek aranyóra, briliáns, gyémánt, japán váza, drága étkészlet, másoknak csak vaságy, pár egyszerűbb bútor és lakástextília szerepelt a hagyatékában. Akadt olyan is, akit a községi szegényügyi bizottság látott el rendszeresen kis pénzsegéllyel, hogy ruházkodni, enni tudjon. Szegény házaló zsidó ábrázolása 1808-ból A hitét tartó zsidóság nem csupán vallási szokásaiban, hanem egész életmódjában különbözött a társadalom nem zsidó tagjaitól. Házuk, háztartásuk, s talán leginkább konyhájuk eltért parasztétól, munkásétól, keresztény polgárétól egyaránt. Vallási törvényeik szerint ugyanis (§E3® Egyszerű családban születtem. Négyen voltunk testvérek, és édesanyámnak varrodája volt a Karancs utca 33-ban. Ott éltünk, bérlők voltunk, nekünk saját házunk nem volt... Az édesapám fakereskedő, fakitermelő volt. Mint ahogy már mondtam, mi szegények voltunk. Az én apámnak nem volt tőkéje, nekünk nem depónk [raktárunk] volt, hanem volt egy jól szituált, gazdag zsidó család, a Hochauserék, bútorüzletük volt, és ők csináltak is, állítottak elő bútort. Na most, miután édesapámnak szakértelme volt, pénze nem, hosszú ideig, úgy emlékszem, Cered környékére járt tűzifát, bányafát vágatni. De egy ideig, amíg mód és lehetőség volt rá, Gyergyószentmiklósra is járt. Ott töltött hónapokat - ez már csak az én 16 éves koromban adatott meg neki -, de addig, hogy úgy mondjam, nem csinált semmit, egy négytagú családnál, négy gyerekkel. Nagyon sokat segített neki édesanyám, mert olyan varrodánk volt — erről talán még fénykép is van -, hogy több lánnyal dolgozott, ... a tarjáni előkelőségek, az üveggyár, az acélgyár igazgatójának a felesége, akit akar, az mind a mi kuncsaftunk {ügyfelünk} volt. Ez nagyon szerény megélhetést, de hosszú időn keresztül biztosított a családnak. Hozzá kell tegyem, hogy annak idején a gimnázium is pénzbe került, ez nagyon nehéz volt, mert egy rövid időszakra három gyerekért is kellett fizetni. Ha jól emlékszem, tíz pengő volt egynek-egynek a tandíj, nagyon féltünk mindig, hogy összejön-e a pénz, nehogy hazaküldjenek. Szóval volt egy ilyen félsz az életemben, mert szegény édesapámnak az volt a vágya, hogy akármilyen nehezen is, de az ő gyerekei tanuljanak. (Hídváry István interjúja Cs. Gy.-nével. Részlet.) 2." ! .
