Salgótarjáni zsidótörténet általános és középiskolások számára - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 42. (Salgótarján, 2004)

A zsidóság megtelepedése Salgótarjánban

A salgótarjáni zsidóság származási helyei a 19. század végén (a házassági anyakönyvek bejegyzései alapján, 1884—1895 között) A zsidó bevándorlás Magyarországon ^ A zsidóság száma a 18. században megnyolcszorozódott Magyarországon. Ausztriából a törökkel szövetkezés vádja után (1648-tól) jöttek, Morvaországból pedig 1726-ot követően, ekkortól ugyanis ott csak a család elsőszülött fiának volt joga házasodni. A 18-19- század fordulóján újabb tömeges zsidó bevándorlás éri az országot. Most keletről, Galíciából érkeznek nagy számban, miután 1772-ben Lengyelország felosztásával Galícia a Habsburg Birodalom részévé válik, s ezáltal megnyílnak a határok az ottani nehéz sorsú zsidók számára. Magyarországra érkezvén a zsidók először a peremterületeken telepedtek le, ezért földrajzilag is jól elkülöníthető az északkeleti (galíciai) és a nyugati (morvaországi) bevándorlás. A kettő között kezdetben mintegy elválasztó sávot alkotott a Szepes — Gömör-Kishont - Zólyom - Bars - Hont vármegyékből álló sáv, ahol eleinte egyáltalán nem, vagy alig éltek zsidók. Országon belüli vándorlásukkal aztán kiegyenlítettebbé vált területi elhelyezkedésük. Mindkét bevándorló típus igen rétegzett, azonban a galíciaiak általában merevebbek, elmaradottabbak voltak a morvaországiakhoz képest. (Varga László: Zsidó bevándorlás Magyarországon című tanulmánya alapján. Századok, 1992/1., 59-79. oldal.) 13