Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

304. Magos Béla beszéde a Salgótarjáni Acélárugyár munkásai előtt – Salgótarján, 1956. november 17.

304. Magos Béla beszéde a Salgótarjáni Acélárugyár munkásai előtt' Salgótarján, 1956. november 17. Tisztelt Nagygyűlés! Szeretett Munkatársaim! Ha nagy költőnk, Petőfi szavaival akarnék élni, úgy a jelenlegi helyzetet a következő sorokban fejezhetném ki: Magos a beszédet 2500 munkás előtt mondta el. Ezt onnan tudjuk, hogy 1957. február 25-én nyolc, sűrűn gépelt oldalon összefoglalta a Salgótarjáni Acélárugyár Munkástanácsának működését és abban saját elnöki szerepét. Ebben a családjának és az utókornak írt „önvallomásában" a nagygyűlés összehívását azzal indokolta, hogy „novlember] 13-a után nagy lett a megfélemlítettség a [munkástanácsunkban", s abban a kérdésben, „hogy érdemes-e vagy sem dolgozni, már a tanács tagjai is meginogtak. A munka felvételére Mándoki [Andor kohómérnök, a forradalom alatt kinevezett gyárigazgató] engem sürgetett, én [pedig] a [munkástanácsot [...] Mikor [a munkástanács november 16-ai ülésén] kijelentettem, hogy valóban csak a diktatúra hatásos az oktalanságok ellen, szemben állva éreztem magam mindenkivel. Másodszor kértem [az ülésen], hogy szavazzanak felettem. Ismét elnöknek hagytak túlnyomó többséggel, de mikor kértem a munka felvételét, az üzemek dolgozóinak hangulatára s a buszforgalmi korlátozásokra tekintettel mégsem szavazták meg többségileg [a munka felvételét, s] így nem lett határozat. Ekkor Mándokit kértem meg, hogy fejtse ki tanácsi beszédében [a munkafelvételével kapcsolatos] álláspontját Megtette. Oda sokakat meghívtunk az üzem dolgozóiból. Tóth Pál termelési osztályvezetőt, Fehér Gyulát, Barcs központi irodai párttitkárt [és] tekintélyes dolgozókat, hogy hassanak a saját területükön a munkafelvétele érdekében. Másnapra [az] üzemi nagygyűlést önként hirdettem meg. A beszédet leírtam, és felolvasás előtt szétosztottam [...] Másnap, vasárnap este Vájó [István] megyei titkár [az esemény megtörténtekor még csak az MSZMP Nógrád Megyei Ideiglenes Intézőbizottságának volt a tagja, Id. a 309. számú dokumentumot] már mondta, hogy olvasta és a körülményeknek megfelelően helyesli is. Azt egyébként előzőleg eszmeileg Kovács József volt városi pártbizottsági taggal és Lengyel István jelenlegi igazgatóval megbeszélve állítottam össze, hogy a munkásság felfogásával homlokegyenest [ellenkező] ne legyen, de a célt, a termelés megindítását elérje. Ettől kezdve a gépeink zakatoltak..." (NML XXV. 4. c) B. 700/1957. Magos Béla 1957. február 25-én írt feljegyzése. 7. p.) - Mándoki viszont 1993-ban úgy emlékezett vissza a munka felvételét célzó november 16-ai munkástanácsülésre, hogy azt ő hívta össze. Az eredményt illetően emlékei összecsengenek Magos visszaemlékezésével. Ő is úgy tudja, hogy a tanácskozás nem érte el a célját, mivel egy mérnököt kivéve senki sem támogatta a kezdeményezést. A meghívott kommunistáknak szintén nem volt egy támogató szavuk sem. (Mándoki Andor: Ötvenhatos októberi kísértetjárás. 9. p. [Visszaemlékezés] Bp., 1993. augusztus.) 69