Á. Varga László - Pásztor Cecília: AZ 1956-os forradalom Nógrád megyei okmánytára II/2. 1956. november 14.–1957. január 16. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 37. (Salgótarján, 2002)

506. e) Rendőrségi jelentés arról, hogy lőttek-e a tüntetés során az üveggyárból – Salgótarján, 1956. december 14.

Az útszakasz két oldalán elhelyezkedő épületek[et] és kőkerítéseket átvizsgáltuk, azonban azokon puskalövedéktől származó belövéseket vagy becsapódásokat nem találtunk. Az üveggyári salakkihordó kapuban szolgálatot teljesítő id. Pufler Mihállyal elbeszélgettünk, aki elmondotta, hogy ő arról nem tud és nem is igaz, hogy bent az üveggyárban valaki is megsebesült volna. Arról tud, hogy amikor a lövöldözés volt, ezen a kapun vittek be egy nő és egy férfi sebesültet, akiket a megyei rendőrkapitányság előtt lőttek meg. Arról még semmit nem hallott, hogy akár az üveggyáron belül, vagy akár azon a részen, az utcán bárki is megsebesült volna. Ezt ott több személy alátámasztotta. Kikérdeztük az ott szemben lévő Urbán Tibor kiskereskedelmi vállalati] üzletvezetőt, aki elmondotta, hogy abban az időben is bent volt az üzletben, hallott előbb egy sorozatlövést, majd bement az üzletbe és még hallott lövéseket, de azt, hogy azokat merről és honnal lőtték, ő nem tudja. Ő is azt állítja, hogy ott, azon a részen senki nem sérült meg. Azt látta, amikor a megyei rendőrkapitányság felől vittek sebesült személyeket. Az utcán beszélgető gyerekek azt állították, hogy a Faiskola utcában lakó Révai István udvarában lévő kerítésben vannak lövedéknyomok. A helyszínen megjelentünk, ahol kikérdeztük Révai István[n]ét. Révainé elmondotta, hogy ő abban az időben kint volt az udvaron több társával, és amikor meghallották a lövöldözést, lehúzódtak az ott lévő kőkerítés mellé. Nekik úgy tűnt fel, hogy ott fölöttük sok golyó süvített a levegőben, de állítja, hogy a kőkerítést érték lövedékek. A kőkerítést megvizsgálva azt állapítottuk meg, hogy az azon lévő nyomok nem lövedéktől származnak. Ezt alátámasztották ott többen. Azt is megbeszélték, hogy a Munkás utcában lakó Bencsics

767 nevű gyerek fent állott abban az időben a lakásuk tetején, és őt ott érte egy lövedék, ami az arcát sebesítette meg. Megállapítottuk, hogy ez sem fedi a valóságot, mert ez a gyerek is a tömegben sebesült meg, és úgy szaladt haza. Puhatol[óz]tunk a Rákóczi út 220. sz. a[latt] lévő BÉFU vállalatnál, ahol Miklós Frigyesné elmondotta, hogy ő abban az időben ott volt a munkahelyén. Hallotta, amikor a megyei tanács előtt géppisztoly sorozatot lőttek és több lövéseket, de ő nyomban bement, és nem hallotta, hogy merről lőttek. Sebesültet azon a környéken ő sem látott, csupán azt látta, hogy vittek arra sebesülteket. Az tehát a megállapítás, hogy a megyei rendőrkapitányság épületétől déli irányba eső lakások fölött valóban süvítettek lövedékek, de azt, hogy honnan lőtték, nem tudjuk. Ezt az arra lakó személyek [közül] többen bizonyítják. Bizonyítják azt is, hogy lakásban vagy emberéletben kárt nem csinált, mert a levegőbe lőttek. Feltehető, hogy ezen lövedékek a megyei rendőrkapitányság épülete előtt lévő lövöldözésből származhattak. 767 Helyesen: Bencsik András. Ld. az 523. b) számú dokumentumot. 462