Salgótarján, 1956. Dokumentumválogatás tanulók részére - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 36. (Salgótarján, 2002)

Események, dokumentumok - Út december 8-ig

KRONOLÓGIA Az eddigi hivatalos források szerint a helyszínen 27-en, a kórházban 19-en, összesen 46-an haltak meg. Azonban a halálos áldozatok számát a szemtanúk sokkal többre teszik, így a másik elfogadott adat: 131. Salupin alezredes szovjet katonai parancsnok azonnal feloszlatta a Megyei Munkástanácsot és kijárási tilalmat rendelt el. A délutáni órákban megkezdődött a forradalom vezető személyiségeinek letartóztatása. AHOGY A SZEMTANÚ LÁTTA „Én is tagja voltam annak a karhatalmi szakasznak, amelyiket 1956. december 8án rendfenntartás céljából a megyei tanács elé vezényeltek. A kivezényelt szakasz géppisztollyal és golyószóróval volt felfegyverezve. Amikor a helyszínre tíz óra körül megérkeztünk a /BM./ Főosztály előtt már nagy tömeg volt, a megyei tanács épülete előtt azonban csak egy pár ember. A megyei tanács épületével szemben levő parkírozott részen a csillag mellett foglaltam el tüzelőállást, arccal a Főosztály felé. 1/2 11 óra lehetett, amikor azt a parancsot kaptuk, hogy meg kell akadályoznunk a Zagyvapálfalva felől érkezett tömeg egyesüljön a város felől jövő tömeggel. A tömeg azt kiabálta felénk, hogy „véres szájú pufajkások! Gyilkosok! Nem vagytok magyarok!" Ez így ment csaknem egy órán keresztül s ez alatt az idő alatt lövöldözésre vagy tettlegességre nem került sor. A közelben még két bajtársamat láttam. 11 óra után lehetett az idő, amikor kiáltást hallottam, hogy „vigyázz kézigránát!" A csillag szára mellé a földre szorítottam a fejem és a kézigránát tőlem 4050 cm-re csapódott a földbe és robbant fel. Hatalmas robbanást hallottam és 3-4 méter magas füstoszlopot láttam. A kézigránát robbanása földet dobott felém. Robbanás után kicsit zúgó füllel egy épület holtterébe vonultam vissza. Ekkor kezdődött minden irányból a lövöldözés. Hogy honnan és ki lövöldözött, azt nem tudom. A tömeg oszlani kezdett és én is visszavonultam a megyei tanács előtt levő oszlopsor mögé. A lövöldözés visszavonulás közben már gyengült. Már az oszlopsor mögött voltam, amikor még egy lövést hallottam, ez azonban csak az egyik oszlopot találta, s nyomát ma is meg lehet találni az oszlopon." /Szakács Mihály bányász/ „1956. december 8-án a megyei tanács épülete előtt a Fő-utcán mentem. Zagyvapálfalva felől a hatalmas tömeg, hátam mögött pedig a karhatalom lezárta az utat, úgy, hogy a /BM/ Főosztály előtt megállni kényszerültem éppen akkor, amikor egy vezérőrnagy felhívta a tömeget, hogy oszoljon szét és küldjön be egy öt tagú küldöttséget, amelyikkel tárgyalni fognak. Azt nem tudtam, hogy milyen ügyben akarnak tárgyalni. A megyei tanács épülete felől egyes és sorozatlövéseket hallottam. Szaladt mindenki. Én is olyan helyre húzódtam, hogy fedve legyek a lövések elől. Fedezékhelyemről csak akkor távoztam el, amikor már vége volt a lövöldözésnek. Robbanást én nem hallottam. Amikor előjöttem láttam, hogy egy szovjet harckocsi úgy segédkezett a torlasz eltávolításában, hogy az Ikarusz kocsi mellett lévő munkásszállító kocsit eltolta." /Varga Sándor bányász/ 48