Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Brandt Juliane: A történelmi emlékezet konstrukciója felekezeti perspektívában

ne mellett hazafiúi dalokat énekelve vonultak a város végén levő Széchenyi kertbe..."

19 A következő napon zsoltárok s a Himnusz nyitották meg az istentiszteletet, ahol Baksay Sándor, az akkor költőként is híres esperes tartotta meg egyházi beszédét, amit a Szózat s zsoltárok követtek. A leírás mutatja, hogyan vegyültek (olvadtak) össze egy hazafias ünnepi szimbolika és a nemzetinek tekintett dzsentri kultúra elemei az ünneplésben. Együtt van a gulyás és a csárdás, a trikolór - a népi ruha csak városban,

20 falun a fehér az ünneplő - kicsit nagyobb helyen a hazafias dalok mellett felzendül a „magyar" cigányzene is. Ugyanakkor az ünnep, a helységek méretével felfelé haladva, a résztvevők ünnepéből a nézők ünnepévé válik. Nem csak Budapesten, ahol az állam önincenálásával és a nemzeti történelem rendi szellemű rendezésével szemben

21 az ünneplők mkább nézőként vehettek részt. Teret kaptak a művészeti bemutatók, melyeket a helyi közönség ünnepies körülmények között nézett végig,

22 a sportversenyek és a megyei bandérium látogatása, amit különleges eseményként és igenis lelkesen a közösség reprezentációjaként regisztráltak. Ilyen ünnepi keretbe foglalva, az ünnep lényeges tartalmi mozzanataként hangzottak el egyházi beszédek a templomokban, ünnepi és emlékbeszédek az iskolákban, tanintézetekben, községi ünnepségeken, egyleti díszüléseken. A protestáns egyházi lapok, éppúgy, mint ötleteikben bízó, lelkesedő egyének, már előre is közöltek mintaprédikációkat, alkalmazható vázlatokat, s mellettük nagy számban „ezredéves énekeket", „millenniumi énekeket", közismert templomi énekek dallamára. Néhány iskolai lapban megjelent értekező cikket a tanítók, illetve más ünnepi szónokok tájékoztatására szánt szövegként (is) olvashatunk. Ezek éppúgy, mint a később, az ünnep után közölt egyházi és egyéb ünnepi beszédek, egy-egy hosszan érlelt, erre az alkalomra csupán aktualizált és kifejtett történelemkoncepcióról adnak tanúságot. Hogyan elevenítették fel és értelmezték az ünneplő közösség múltját az egyházi beszédekben és a világi ünneplő előadásokban? Mennyire egységes e tekintetben a református és az evangélikus megközelítés?

23 A következőkben röviden vázolom a kollektív metanarratívát és felekezeti akcentusait. 19 EZREDÉVES 1896. 20 A budapesti rendezvényekre nézve egy evangélikus magyar lapban külön örömmel látják, hogy az istentiszteletre is magyar ruhába mentek - bár a leírtak egy része egyszerűen a szakminiszter elvárásait valósítja meg: „Nemzeti színű szallagokknl, kokárdákkal, millenniumi érmekkel felékesítve jelentek meg fiúk és leányok a ünnepélyeken. A leányok egy része magyar ruhába volt öltözve"', a közönség „gyönyörködött az apró pruszlikákban, bokorugró szoknyákba öltözött s széles ingujjakban járó-kelő alakokon. A fiúk között is több magyar ruhás volt látható." (MAGYAR VISELET 1896) 2i Lásd SINKÓ K. 1986. 22 így pl. Pozsonyban is: MILLENNIUMI 1896. a). 23 A megfigyelések alapja a protestáns lapokban (azaz a kerületi lapokként működő, de részben nagyobb terjesztéssel bíró budapesti Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, a pápai Dunántúli Protestáns Lap, a Debreceni Protestáns Lap, a Sárospataki Lapok, a kolozsvári Protestáns Közlöny, ezek mellet a szaklapként szerkesztett, református és evangélikus 91