Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Brandt Juliane: A történelmi emlékezet konstrukciója felekezeti perspektívában
7. Szembeszökő közös vonás az időn átívelő identitás Árpád honfoglaló harcosai és a jelen népe között. A kis csoport, ami annak idején bevonult a Kárpát-medencébe, a történelem viszontagságai ellenére időközben egy hatalmas néppé vált. Pedig éppen a honfoglalás kapcsán jellegzetes különbségek is megfigyelhetők az evangélikus és református egyházi beszédek között. A református narratíva szerint a történtek szükségszerűek voltak és eleve elrendeltek. Isten így akarta, ezért a történést közvetlenül bibliai párhuzamba lehet állítani: Izrael és a magyar nép sorsközösségben áll. Az evangélikusoknál nincsen meg ez a szükségszerűség. A történeti események, így a honfoglalás is, csodálkozásra késztető történések vagy elgondolkoztató és megborzongató dolgok, amelyekből igenis tanulságok vonhatók le a hit számára, és amiben Isten jelenléte figyelhető meg, de nem az isteni rendelésnek e közvetlenségében. (A leggyakoribb bibliai idézetek ennélfogva szintén mások.) A honfoglalásra a református egyházi beszédekben leggyakrabban alkalmazott kép a honfoglalók összehasonlítása Izrael népével: „... te vezetted fel Mózest a Nébó hegyére, hogy meglássa az ígéret földét, nem a te ígéreted vezette-e e mi népünket is a Kárpát bérczeire s... midőn meglátták e tej jel-mézzel folyó Kánaánt, .,. öntötték el a Duna-Tisza közeit." 24 Mind az események párhuzamossága értelmében, mind egy többé-kevésbé direkt módon értelmezett kiválasztottság értelmében az összehasonlíthatóság a történelem további menetére is vonatkozik: „Te akartad, te cselekedted mindezt, erőben, hatalomban, szeretetben kifogyhatatlan gazdagságú Istenünk, jóságos mennyei atyánk." „Légy áldott, hogy népünk eleitől fogva atyai gonlelkészeknek szánt kölesdi Protestáns Pap, az orosházai Evangélikus Egyház és Iskola, a soproni Evangélikus Népiskola, a Luther Társaság által kiadott Evangélikus Családi Lap, az e témával alig foglalkozó békéscsabai Evangélikus Egyházi Szemle, valamint a pozsonyi német nyelvű Evangelische Glocken. Blätter für Kirche, Schule und Haus), de külön publikációkban is nagy számban megjelent egyházi beszédek, a szintén ott közölt egyes helyi ünnepeken tartott beszédek (amelyek főleg református oldalról ott jól vannak dokumentálva) és az ünnep előkészítéséről és lefolyásáról ott közölt apró hírek és beszámolók. (Az egyházi beszéd konvenciói miatt, az istentisztelet által adott keretben a prédikációkban egyes motívumok kevésbé határozottan jelennek meg, csak indirekt módon, szimbolikus formában öltenek alakot, villannak fel. A hetilapok vezércikkei, beszámolói egyes ünnepségek előkészítéséről és lefolyásáról ezzel szemben részletesebbek, határozottabbak. A református szövegek elemzésére lásd BRANDT J. 1998. Sok prédikációt már az országos ünneplés előtt közöltek másoknak szánt példaként és inspirációként, ami (lásd a Protestáns Pap profilját, de egyéb ünnep kezelését a sajtóban is) egyáltalán nem volt szokatlan eljárás. Az Evangélikus Egyház és Iskola erre az alkalomra külön pályázatot is kiírt, amelynek nyertes művei a lap hasábjaiban jelentek meg, a zsűri indoklásával együtt. (Vö. MILLENNIUMI 1896 is. A nyertesek voltak: 1. ENDREFFYJ. 1896; 2. PAULIK J. 1896; 3. SÁNTHAK. 1896; 4. ÉDERJ. 1896; 5. MAGYARI M. 1896.) 24 pAPP K. 1896, különösen 62. p. A tejjel-mézzel folyó Kánaánról szintén pl. PATAKY S. 1896, különösen 164. p.; CSIKY L. 1896, 257. p.; BARLA S. J. 1896, 285. p.; TABAJDI L. 1896, különösen 202. p. stb. ,) 2
