Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Hatos Pál: Emlékezet, identitás, ünnep. A genfi történeti hagyomány eszköztára
Az identitás belső genfi címzettekhez szóló diskurzusában kiemelt szerepük van (magas hatékonyságuk miatt) az ünnepeknek, megemlékező alkalmaknak, valamint a hozzájuk szorosan kötődő emlékműveknek, 29 melyek szintén erőteljes hatalmi kontroll alatt voltak és identitásalakító szándékuk is kétségtelen. A 16-17. században az ünnepek hiánya, illetve kivételes jellege a szembetűnő. A reformációt a 18. század elején már tudatosan „történelemi távlatában" szemlélő Jean-Antoine Gautier szerint mindez abból a „távolságtartó szellemből következett, amely Genfien Kálvin és az első reformátorok példája nyomán az ünnepeket övezte"? Q A genfi tanács Kálvin javaslatára először 1544-ben tett kísérletet a karácsony eltörlésére, majd 1551-ben a következő határozatot hozta: „... a jövőben ilyen ünnepeket ne tartsanak, hanem mindenki nyissa ki a boltját, s azokat az ünnepeket, amelyeken ilrvacsorát ünnepelünk, helyezzék át a legközelebb e® vasárnapra." 1555-ben már a tilalom megsértőinek 24 órás elzárás jár, „ha pedig a menhelyi betegek merészelnének »karácsonyózni«, az alamizsnát vonják meg tőlük egy hónapra". 31 A Compagnie des pasteurs 1612-ben is megakadályozta a karácsony ünnepként való megtartását. A javaslat hívei arra hivatkoztak, hogy ez a svájci egyházban is így van, a lelkészek pedig arra, hogy a genfieket azzal lehetne vádolni, hogy a római egyházhoz közelednek. Egyébként is, ha a más egyházakhoz, különösen a svájciakhoz való igazodás helyes érv lenne, akkor minden más ünnepüket át kéne venni, másrészt az egyházfegyelmi kérdésekben való változtatás nem kevésbé veszélyes, mint az állam rendjét illetők. Emellett az Úr születésének valódi napja ismeretlen, s a francia egyházak sem tartják ezt az ünnepet, s még ha önmagában egy ilyen ünnep sem nem rossz, sem nem tiltott, akkor is jobb egy közömbös szokást változatlanul hagyni. 32 A genfiek „ünnep-nem-tartása", tehát fontos része volt identitásuknak, s míg a Tanács tagjai inkább Svájc, a Compagnie mkább Franciaország egyházait tekintette referenciának (ez érthető, hiszen ez utóbbiak ekkor még teljesen a genfi modell szerint működtek). Bizonyos bifurkáciő tehát található a szekuláris és az ekléziasztikus szféra identitásalakító intenciói és referenciái mögött. Az első, vasárnapon kívüli munkanap (1631-től), melyet a genfiek megünnepeltek, az Escalade volt és maradt egészen a 18. szá29 A megemlékező alkalmak és az emlékmű kapcsán HATOS P. 1998, 127-154. p. 30 „... a V esprit d'éloignement ou Von était dans Geneve pour tout ce qui ressentait les fetes, a I'exemple de Calvin et des premiers réformateurs." GAUTIER, J. A. 1909, 237. p. 31 „... a l'advenir télles festes ne sefacent plus, mais chascung övre sa botique... advenons les festes ou se célébre cene, que Von la célebre le dimanche plus prés du jour de la feste... auxquelz est faxte aulmone, en seront privés pour un moys, s'ils ont célébré la feste." DOUMERGUE, E. 1906, 440. p. 32 „... que si la raison de conformité avec les autres églises, et en particulier avec Celles de Suisse, dévait engager a établir la fete de Noel, ilfaudrait, par une consequence nécessaire, célébrer toutes celles qu'elles célebrent, et que les changemens dans la discipline de l'Église n'étaient pas moins dangereux que les changemens dans Vordre de VÉtat; que le vraijour de la naissance du Sauveur était inconnu; que les Églises de France n'observaient pas cetté fete, enfin qu' encore qu'une telle celebration ne fut mauvaise ni illicite, il valait cependant mieux ne rien changer en une pratique indifferente en elle-meme." GAUTIER, J. A. 1909, 67. p. 79
