Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Hatos Pál: Emlékezet, identitás, ünnep. A genfi történeti hagyomány eszköztára

zad elejéig, amikor a karácsonyt újra bevezették. Az egykorú beszámolók szerint az isteni szabadításra való megemlékezésből hamar népünnepély lett, vaskos tréfákkal és vidám mulatozással. A 18. század végén a városba látogató Bernoulli szerint a genfiek a sárga földig leisszák magukat, (sich nit toll und voll saufft), s erre még a prédikátorok is buzdítják őket. Bernoulli reméli, hogy valami illendőbb ünnepet fognak bevezetni.

33 A valóságban a Compagnie sokszor tett kísérletet a megemlékezések kizárólagos vallási jellegének biztosítására, de végül alulmaradt a folklorizálódással szembeni küzdelemben.

34 Az ünnepekhez való aszkétikus viszonyulást tanúsító dokumentumok lettek a kálvinista munkaetikáról szóló mítoszt megalapozó alapszövegek, s habár Max Weber 1904ben megjelent híres műve

35 elsősorban az új-angliai puritán erkölcsben látta a protestáns hivatás etikai alapját, a 18. században a genfiek „munkaetikájáról" is ideáltipikus képet festett a „genfi polgár" Rousseau. „Genf gazdag, ... de a többség nem annyira valamilyen tényleges vagyonból él jól, mint inkább kitartó munka, takarékosság és mértékletesség eredményeként. A genfi nép egyedül munkájából él, s csak akkor jut hozzá a legszükségesebbhez, ha minden fölösleget megtagad magától: ez a fényűzés elleni törvényeink legfőbb oka. Azt hiszem, midőn az idegen Genf területére lép, először is a tevékenység látványa tűnik fel neki. Mindenki serénykedik, mindenki jönmegy, mindenki munkájával és ügyeivel foglalatoskodik."

36 A látens médiumok A történeti identitás hordozói közé tartoznak olyan kevéssé materializálható jelenségek, mint a nyelv- és szóhasználat, az elnevezések és jelmondatok. Itt a példák szerteágazó sorából most csak a nyelvhasználat kérdéseit érintem.

37 A genfi tanács jegyzőkönyveit 1536-tól kezdik el franciául vezetni. Ez a francia azonban a 16. században és még sokáig sok tekintetben ugyanolyan mesterséges nyelv volt a savojai patois-val megegyező genfi dialektushoz képest, mint a megelőző latin. A választás motívumai között szerepelt egyrészt az emancipációs igény és a szembefordulás az ekléziasztikus jurisdikciót megtestesítő latin ellenében, valamint a tudatos függetlenedés Savójával szemben.

38 A nyelvhasználat tipikus identitásválasztó szerepe mutatkozik meg az 1550-es évek autochton genfi elitje xenofób csoportosulásának, az Enfants de Geneve-nek a kálvini egyházfegyelem szigora és a növekvő számban polgárjogot nyerő francia menekültek ellen lázadó mozgalmaiban. A kivégzett Jacques Gruet xenofób és blaszfématorikus plakátjait a genfi patois-n írta.

39 A történeti műveket a kezdeti kró33 Lásd DOUMERGUE, E. 1914, 441. p., c) jegyzet. 34 Lásd FERRIER, J. P. 1952, 494. p. 35 WEBER, M. 1995. 36 ROUSSEAU, J. J. 1758, 415. p. 37 A protestáns elnevezés genfi történetéhez és a történeti hagyományban betöltött szerepéhez: HATOS P. 1999,195-220. p. 38

MONTER, W. 1967, 25. p., 28. jegyzet. 39 JEANJAQUET, J. 1913, 54-68. p.; ROGET, A. 1870, II. kötet, 353. p.; FAZY, H. 1886. 80