Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Hatos Pál: Emlékezet, identitás, ünnep. A genfi történeti hagyomány eszköztára

zadokkal később követte. A szóbeliség médiumainak hatóköre - példák rá Kálvin prédikációi - szándékában is túlterjedt a városköztársaság határain,

19 habár ezek feladata, deklaráltan legalábbis, kizárólag a genfiekhez szólás volt. Az irodalmi médiumok Az identitás másik médiumát az írásbeli megnyilatkozások jelentik.

20 A nyomtatás a reformáció közvetlen és tömegek közötti terjesztésében nem játszott olyan szerepet, mint azt korábban gondolták, azonban közvetetten, a reformáció identitásának kialakításában és terjesztésében meghatározó fontossága volt. Ezért az irodalmi médiumok írásbelisége Genf esetében már eleve azt jelentette, hogy a címzetti kör tágabb a genfi közösségnél, s ez természetszerűen hatott a mondanivaló tartalmára is. Az irodalmi médiumok közül a kifejezetten történeti céllal írott műveknek az identitás alakításában a 18. század végéig perifériális, intézményesítetten szerep jutott. 1542-ben a genfi tanács megbízta Francois Bonivard-t, a humanista műveltségű volt egyházi nagyjavadalmast a város első krónikájának megírásával, 1552-ben azonban visszautasította annak kinyomtatását, arra hivatkozva, hogy annak stílusa nem megfelelő, s sértheti egyes helyeken a szövetséges Bern érdekeit, valamint Fribourgot is.

21 Antoine Fromment 1554-ben engedély nélkül kinyomtatott Genf-történetét is elkoboztatta és megsemmisíttette a városi tanács. Egészen 1730-ig, Jakob Spon lyoni orvos és érudit először 1680-ban Lyonban megjelentett munkájának Jean-Antoine Gautier, az államtanács, a Petit Conseil tagja gondozásában

22 napvilágot látott második kiadásáig nem jelenhetett meg Genfben a város történetéről szóló nyomtatott munka. Ezért a cenzúrát és a könyvtári és levéltári igazgatást is teljes joggal az identitás privilegizált médiumai közé sorolhatjuk.

23 19 Az ünnepélyesebb jubileumi prédikációk esetében több címzett is volt. Ezek a prédikációk minden valószínűség szerint már eleve az utólagos kinyomtatás tudatában íródtak. 20 Az irodalmi médiumokat azért nevezem így, s nem írásbeli médiumoknak, mert az összes többi médium rekonstrukciója is csak írásbeli források révén lehetséges, a történészi tevékenység szempontjából tehát az összes médium írásbeli. Azonban az e cím alatt található médiumok konstituáló eleme, hogy szerzőjük irodalmi alkotás formájában kívánt címzettjeire hatni. Az „irodalmi alkotás" itt természetesen nem esztétikai kategória, hanem az „írástudói" tevékenység formai meghatározását jelenti. 21 CHAPPONIERE, J. J. 1845, 224. p. 22 Akinek viszont monumentális Genf-monográfiája kéziratban maradt egészen a 19-20. század fordulójáig. 23 SANTSCHI, C. 1978; SANTSCHI, C. 1979, 261-279. p.; SANTSCHI, C. 1994. A genfi könyvtár hivatását a 18. század végén „hasznosságának" a felvilágosodás terjesztésében betöltött szerepe vonatkozásában értékeli Jean Senebier, az első genfi irodalomtörténet szerzője: „... c'est un bibliotheque d'un usage journalier; eile fait servir la lumiere quelle renferme pour éclairer le Public a qui eile esi consacrée; onyprete les livres utiles a tous ceux qui veulent lire utilement" (SENEBIER, J. 1786, 61. p.). Míg a levéltári igazgatás igen restriktív volt, a nyilvános könyvkölcsönzés már a 18. században is elég demokratikus gyakorlatot mutatott. (PITTELOUD, J. F. 1998, 206. p.) 77