Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Hatos Pál: Emlékezet, identitás, ünnep. A genfi történeti hagyomány eszköztára

mos gondolkodót foglalkoztatott századunkban, és a mítoszok keletkezésére több alternatív válasz is született a történeti, antropológiai, politológiai és szociológiai irodalomban. Az identitás és a történeti hagyomány diskurzusa (a diskurzus szót Foucault utáni értelemben értem, azaz a hatalmi-legitimációs vonatkozású megnyilatkozások összességét jelenti), „hivatalossága" nem jelenti azt, hogy ez egyirányú művelet lenne. Az újkori politika „tér"-küzdelmei többé-kevésbé szabad definíciós küzdelemként foghatók fel, azaz dialogikus természetűek és kommunikációs folyamatként írhatóak le.

4 A közösségi cselekvés tere, a politikai tér mitikus, mert egyszerűen túl bonyolult ahhoz, hogy redukció nélkül értelmezni tudjuk.

5 Ez az adottság magyarázza ezeknek az identitáshoz és a történeti hagyományhoz tartozó elbeszéléseknek erősen fiktív természetét is, amely azonban nem akadálya a beléjük vetett bizalomnak.

6 A politológiai elemzések leggyakoribb következtetése, hogy a politikai cselekvéshez legitimáló erőre, bipoláris világnézetekre van szükség, amelyek jókra (mi-csoport) és rosszakra (a többiek) osztják a világot. Reinhart Koselleck fogalomtörténeti vizsgálatai szerint a saját csoport mások ellenében definiálja magát és válik aktív cselekvővé.

7 A történeti elemzések is azt mutatják, hogy hatékony történeti-politikai hagyomány ott születik, ahol a közösséget valamilyen erős kihívás éri, amely választ igényel, s a hagyomány a maga részéről hozzájárul a közösség koherenciájának részleges vagy teljes átstrukturálódásához is.

8 Keletkezése után a hagyomány egyfajta mentális „raktárt" hoz létre, amely különböző sémák történetileg egymásra épülő rétegeit egyesíti, s amelyet a közösséghez tartozó egyén a minta és a példa ereje, az (esetleg fiktív) régiség tekintélye, valamint az ismétlés gyakorlata révén sajátít el, övez fel a szellemi tulajdon jellemzőivel.

9 4 SCHMITT, C. 1996, valamint HABERMAS, J. 1981. Magyar összefoglalásuk: SZABÓ M. 1998,174., 203-207. p. 5 A század elején már Georges Sorel megfogalmazta a modern mítoszok mibenlétét (SORE L, G. 1994). Murray Edelmann szerint az emberek nem képesek sem átlátni, sem elfogadni a politika világának és történéseinek komplexitását. A dolgok magyarázatára „ismétlődően egy kisszámú tétel vagy mítosz szolgál, amely értelemmel bíróvá teszi a világot" (EDELMANN, M. 1972, 77., 79. p.). 6 Sőt nemegyszer a „felhasználók" tudatában vannak a hagyománynak vagy a mítosznak a köznapi valóság tapasztalatával való szembenállásával. (VEYNE, P. 1983, 28., 144145. p.) 7 Lásd KOSELLECK, R. 1997. 8 „On constate en effet aussi que, la ou apparait la tradition, les communautés qui l'élaborent réagissent a un difi... La tradition, née dans la hitte, rapproche les uns des autres les membres de la communautés ou eile est née. Mais on peut aussi observer quelle les éloigne des autres communautés quelle peut avoir pour effet de souligner ces antagonismes." RONCIERE, Ch. 1982, 267-278. p. 9 GUSDORF, G. 1953. Hasonlóan fogja fel a történeti mítosz vizsgálatát a 16. századi „Genf-mítosz" kutatója, Alain Dufour is: DUFOUR, A. 1966,68. p. Érdemes lenne meg73