Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

II. ÜNNEPLŐ FELEKEZETEK – FELEKEZETI ÜNNEPEK - Hatos Pál: Emlékezet, identitás, ünnep. A genfi történeti hagyomány eszköztára

diskurzus alanyi és tárgyi oldala között, amelyben kettős szerepe egyfelől az, hogy a társadalom történeti tudatának intézménye és a történeti hagyomány „megrendelője", másrészt a történeti megértés eszköze, összekötő „folyosója".

3 A „hagyomány" fogalma, amelyet jelen tanulmány keretei között a vele szinonimaként használható fogalommal, a „politikai mítosszal" is leírhatunk, szá3 Az identitás fogalma történelemelméleti szempontból jelentős és sokrétű továbbgondolásra érdemes probléma. Az identitás a legáltalánosabb keretjellegű gondolati formációnak tekinthető, amely a modern nyugati ember számára alapot szolgáltat a világ megértésére. A történésznek egyrészt ezért fontos a fogalom reflektált interpretációja. Másrészt az identitás két évszázaddal ezelőtt kezdődött problematizációja összefügg a történetiség nyilvános diskurzusban való fokozatos térnyerésével. A közösségi identitás fogalma szinte döntő részben történeti konstrukció. Harmadrészt az identitás kritikailag értelmezett fogalma megértési hídként segítségül hívható a folytonosság és megszakítottság történészi dilemmájának feloldásában, ezzel összefüggésben pedig a megidéző történelem reflektálatlan naivitása, a rekonstrukciós történelem ideologikussága, valamint a dekonstrukció steril kísértése ellenében. Philippe Aries a történeti vizsgálatokat fenyegető legnagyobb veszélynek azt az attitűdöt tartotta, amely szerint a történeti nézőpont azért nem fontos, mert az egymást követő korok különböző társadalmai egymásból és egymás számára érthetetlenek, s csak önmagukból értelmezve nyerhetünk róluk hiteles képet, ismeretet. Ez az álláspont egyszerre tagadja a változás megragadhatóságának lehetőségét és magának az identitásnak a történeti egzisztenciáját, azt csak a historizáció eszközének tartja. (ARIES, Ph. 1987, 170-175. p.) Különös erővel jelentkezik ez a nemzeti azonosságtudat kérdésének esetében, ahol jól tetten érhető, hogy az identitás felülről, illetve kívülről származó és akarati jellegű jelenséget jelöl, amely szemben áll a néphagyomány spontaneitásával. Szűcs Jenő több tanulmányában és posztumusz munkájában, a magyar etnogenezis keletkezését elemző A magyar nemzeti hidat kialakulása című kötetében tárgyalja a nemzeti azonosságtudat történeti megközelíthetőségének problémáját. Szűcs a középkori krónikáktól a 18. század végéig a történelemszemlélet „mi-tudatát" és eredettudatát metahistóriai kifejezéssel „ideológiai hídként" írja le, és ekként jellemzi a modern „szent-istváni" állameszmét is. Mindezeket a középkori eredetű és az újkor által újrafelelevenített historizmus termékeként mutatja be. Eltekintve attól a problémától, hogy a középkori legitimációs stratégiákat nem lehet ideológiaként leírni és egy lapon említeni a 19-20. századi modern ideológiai érvelésekkel, többek között éppen a történeti érvelés eltérő „történetisége" miatt, Szűcs nemzetközi viszonylatban is úttörő eredménye a „nemzeti tudat" vagy nemzeti identitás dialektikus természetének a megragadása. A „... nemzeti tudat belső lényegénél fogva azonosságtudat, éspedig az aktuális identitás tudatának olyanformája, amelynekfontos eleme a történeti folytonosság tudata..." [kiemelés az eredetiben]. A történeti kontinuitás természetesen a „nem azonosság" azonosságát jelenti a hérakleitoszi értelemben: kétszer nem léphetsz ugyanabba a folyóba - mely mégis ugyanaz a folyó. Ezt a dialektikát érvényesíteni hivatott szabályozó rendszer a történetírás, már amennyiben tudomány. A nemzeti tudat viszont a múltba nézve a „nem azonosságokban" is az azonosságokat keresi, nem feltétlenül ideologikus okokból, hanem hogy magát az identitás tényét tudatosítsa. SZŰCS J. 1997,335. p., lásd még SZŰCS J. 1974,189280. p. A „nemzet" szó historiográfiája már korábban foglalkoztatta pl. Deér Józsefet is, aki egy hipotetikusan kontinuus jelentésmagot az „immanens tartalmú közösségérzésben" azonosított: DEÉR J. 93-111. p. és DEÉRJ. 1938. 72