Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

ÜNNEP – HÉTKÖZNAP – EMLÉKEZET - I. HAGYOMÁNY – KULTUSZ – KÖZÖSSÉG - Tóth G. Péter: „Európa véres színháza”. A fájdalom, a kegyetlenség és a vértanúság kultúrája a kora újkori Magyarországon

Baranyai Decsi János Magyar históriája (1598) a 16. század végén Magyarországra többször is betörő tatár hadak kegyetlenkedéseiről a következőket írta: „A szüzeket azonban és a szemrevalóbb asszonyokat, akiket csinosabb külsejük vagy fiatalságuk ajánlott, sosem hallott kicsapongásokra megtartották, ezeket aztán - többnyire a földhöz kötözve - addig kínozták felváltva, míg a legtöbbjük belehalt e gyalázatba... Az asszonyokat férjük, a leányokat szüleik előtt becstelenítették meg kényük szerint..., a fogoly asszonyokat és szüzeket gyalázatképpen megfosztották ruhájuktól, összebilincselték őket, és barom módjára meztelenül maguk előtt hajtották, ha fáradtságukban nem tudtak továbbmenni, kancsukával verték őket irgalmatlanul."

8

'

1 A nem emberi magatartást bemutató krőnikaíró motívumkészletébe tartozott a gyerekek ellen elkövetett kegyetlenkedések leírása. Az európai írástudók által leginkább ismert ősmotívum természetesen nem volt más, mint az evangéliumokban leírt heródesi gyermekgyilkosság, mely vezérfonalként jelent meg a históriaírók munkáiban. Pécsi Kis Péter (1564) Magyarázatában a törökök szokásairól írja: „... éjszakai áldozatuk végeztével paráználkodnak a foglyul ejtett asszonyokkal, az igen gyenge szűzleányokat megbecstelenítik, a gyermekeket és ifjakat a legitálatosabb szodomiára és iszonyú vérfertőzésre használják. Továbbá az összes nekik tetsző házi és mezei állatot is, amelyet oktalan módon bemocskoltak, a keresztény embernek megátkozva kell feljegyeznie emlékezetébe."

85 Baranyai Decsi János Magyar históriájában (1598) a betörő tatár hadakról írta: „játék és szórakozás volt számukra a levegőbe hajigált, rívó gyerekek szétszabdalása vagy nyakuk karókkal való átdöfködése... A serdületlen leányokat és fiúkat irgalmatlan és elvetemült szerelmeskedéssel halálra kínozták, majd az útszélre vetették őket... A terhes asszonyokat éretlen magzatukkal együtt szétszaggatták, hogy megnézzék, hogyan fekszik a magzat az anyaméhben, és gyönyörködve legeltették szemüket ez iszonyú anatómiai leckén."

86 Ha mindezeket a krónikaíró túlzásainak is tartjuk, mégis a kegyetlenség ábrázolásának leghatásosabb eszközei. A „török módra élés" a magyar nyelvben a törökök szexuális életére, illetve a magyaroknak a törökökhöz való viszonyulására utaló kifejezés volt.

87 A törökök homoszexuális szokásairól és rabszolgafiúk tartásáról számolt be 1530 körül Kuripesics Benedek,

88 1553 körül Dernschwam János

89 is. Az 1597-ben elfogott Eötvös Dávid makói hajdú, aki török zsoldba szegődött - és akit később pribékségért kínpadra is vontak -, bevallotta, hogy homoszexuális viszonya volt egy felvidéki fiúval, azzal „török módra élt". Listhy László grófot kéjgyilkosság miatt ítélték el, de bűnlajstromán szerepelt a „török módi" szerint elkövetett „közösködés" is. A 12-17. századi tradicionális büntetőjog alapelve volt a visszatükrözés és az elrettentés, melynek lényege az volt, hogy az ítélet-végrehajtás látványával a 84 BARANYAI DECSI J. 1982,158-159. p. 85 PÉCSI KISS P. 1993, 75. p. 86 BARANYAI DECSI J. 1982,158-159. p. 87 TARDY L. 1977, 21., 41. p. 88 TARDY L. 1977,173., 178. p. 89 TARDY L. 1977, 316., 344., 361., 370., 387., 395. p. 38