Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Madaras László: Április 4. – az ünnep

A történet tovább adatolható/ de igazából nem is lényeges jelen témánk szempontjából. Annyit azért mindenképpen meg kell jegyeznünk/ hogy ezt a „Bicskét" a terepen sikerült azonosítanunk, templomát (?), esetleg temetőjét a mai Tápiószentmárton felé haladó út mentén lokalizáltuk.

5 Az előkerült néhány sír a korszaknak megfelelő régészeti anyagot hozott napvilágra („S" végű hajkarikák, arany fejesgyűrű). A lelőhely maga egyre pusztul, feltárására ma alig van esély, bár feltétlenül szükséges lenne. A falu a török pusztítást alföldi falutársaihoz hasonlóan „vészelte át". Miután az 1690-es és 1695-ös összeírások alkalmával elpusztult településként szerepel, később újratelepítették. „1715-ben 13,1720-ban 24 adóköteles magyar háztartást vettek fel az adóösszeírásba." Ez a Bicske település valószínűleg azonos a mai falu magjával, de nem azonos a középkori faluval. Településünk igazi jelentősége, ismertsége az 1849-es „dicsőséges tavaszi hadjárat" eseménysorához köthető. A magyar honvédseregnek tulajdonképpen a hatvani „előjáték" utam tápióbicskei csatában aratott győzelmével indult el a sikeres hadjárat. A csata leírása eléggé közismert, éppen ezért csak érintőlegesen ismertetjük az eseményeket, inkább néhány személyes mozzanatot állítunk vizsgálódásunk középpontjába. Klapka György április 4-én kora reggel Nagykátán kapta felderítőitől a hírt, hogy Tápióbicskén hagyta jelacic a poggyászát, gyenge védelem mellett. Ehhez az epizódhoz egy helyi szájhagyomány is kötődik. Eszerint „amikor Klapka seregével Tápióbicskefelé közeledett, egy öreg bicskei kereskedővel, Büdös Samuval találkozott, aki gyalogosan közeledett Nagykátafele. A magyarok kérdéseire Büdös Samn elmondta, hogy Tápióbicskén nincsenek császáriak. Klapka ene minden elővigyázatosság nélkül közeledett a faluhoz, s itt érte a váratlan támadás."

6 Akár igaz a történet, akár nem, Klapka stratégiai alaphibát követett el, aminek a végeredménye az lett, hogy csapatai csúfos futással tudtak csak visszavonulni. Maga is menekülni kényszerült, s csak késő délután került elő - némi pihenés után - s próbálta csapatai futását Görgeynek és Damjanichnak megmagyarázni. Kevés sikerrel. A császári csapatok nem csupán kiűzték a magyarokat a faluból, hanem a Tápió egyetlen fahídját is elfoglalták, méghozzá úgy, hogy mindkét hídfőnél védelmi állást alakítottak ki, sőt tüzérségük a ludat lőni is tudta. A híd birtoklása volt a terület birtoklásának kulcsa. Ugyanis a Tápió két partján a kora tavaszi időpontban meglehetősen kiterjedt mocsár volt, amelyen átkelni csak a hídon keresztül lehetett. Ez az ingovány lett Klapka sok-sok katonájának végső nyughelye, mikor a menekülők egy része a fejetlen visszavonulás során a híd helyett az ingoványon akart átkelni. Az események leírását Kársa Ferenc hadnagy életszerű naplójából ismerjük: 4 GYÖRFFY Gy. 1998, 511. p. 5 FEHÉR G.-ÉRY K.-KRALOVÁNSZKY A. 1962, 72. p. 6 MAKSA F. 17. p. 307