Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)

V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Feischmidt Margit: A történelemről egy antropológus szemszögéből: - Az 1848-as forradalmak százötven éves évfordulója Magyarországon és a magyar kisebbségek körében

viselni.

31 Az erdélyitől eltérően azonban, ahol az etnikai párt álláspontja mellett annál radikálisabb nemzeti törekvések fogalmazódtak meg, Szlovákiában a politikai elit és a sajtó egy része is az egyetemes normák és értékek érvényesülését kereste. Az egyetlen magyar nyelvű ifjúsági havilapban, valamint a pedagógusok folyóiratában megjelent cikkek ugyancsak az ország modernizációját és európai felzárkózását hangsúlyozták,

32 és kritikusan viszonyultak a Magyarországon már 1848-ban érvényesülő nemzetállami törekvésekhez.

33 A március 15-ei ünnep etnikailag vegyes társadalmi környezetben -akár tartalmától függetlenül is - az etnikai közösség megjelenítésének rituális alkalmaként működött. Magát marginális helyzetűnek gondoló csoportok, közösségek máshol is bevált, általánosnak tekinthető stratégiájáról van szó: elismerést, szimbolikus értelemben hatalmat szerezni saját tradíciók felmutatásával, saját hely kijelölésével a történelmi időben.

3

'

1 A történelmi tradíciók sajátossága, a többség hagyományaitól való különbözősége a térhasználatban objektiválódott, nyert leginkább konkrét megfogalmazást. A megemlékezés rítusai kijelölték vagy újra elfoglalták a közös földrajzi térben azokat a „saját" helyeket - tereket, utcákat - és objektumokat - szobrokat, épületeket, emléktáblákat -, amelyek multietnikus településeken az etnikai határokat és nemzeti hagyományokat jelenítik meg.

35 Az erdélyi ünnepség központi mozzanata volt a szabadságharc székelyföldi hőse, Gál Sándor szobrának avatóünnepsége Csíkszeredában. Kolozsváron a százötven éves évforduló volt az első alkalom, amikor este fáklyásmenet látogatta sorra a város magyar emlékezethelyeit. Nagyváradon az ünnepség koreográfiája a város 1848-at idéző szobrai közötti zarándoklatra épített. A mozgósítás hatékony eszköze az emlékezet különböző idősíkjamak összemosása, különösen hogyha a történelmi szimbólumokat, mítoszokat a társadalmi emlékezetben őrzött kollektív élményekkel kötik össze. Szlovákiában a március 15-ei ünnepségekkel több helyen a szlovákiai magyarok 1948-as kitelepítésére is emlékeztek. Marosvásárhelyen az ünnep szónoka 1848 és 1990 hasonlóságára hívta fel a figyelmet: mindkettő „véres etnikai konfliktusba torkollt". A múlt reprezentációját mégsem a közelmúlt, hanem a mítoszokba foglalt régmúlt alkotta elsődlegesen. A történelem mitikus jellegét, valamint a mítoszok hitelességét táplálja, hogy lehetőséget teremt az ellenség megnevezésére, metaforikus megjelenítésére. Kolozsvár a legszélsőségesebb példa e tekintetben, ahol a második legnagyobb szabású erdélyi megemlékezésre annak dacára 31 A magyar pártok vezetői végigjárták a jelentősebb helyszíneket Pozsonytól Hetényen, Somorján és Dunaszerdahelyen át Komáromig, és mindenütt beszédeket mondtak. 32 Ifi, 1998. március. 33 Katedra, 1998. március. 34 Erről lásd OL1CK, ]. K.-ROBBINS, J. 1998, 127-128. p.; magyar vonatkozásban: FEJŐS Z. 1996, valamint BODÓ J.-BÍRÓ A. Z. 1993. 35 Azokról az emlékhelyekről, többnyire szobrokról, emléktáblákról, amelyek 1990 után Erdély különböző városaiban a március 15-ei koszorúzások, körmenetek helyszínei lettek, korábban is tudtak az ott lakók. Sok esetben eredeti jelentésüktől függetlenül csak mint „magyar emlékhelyek" éltek a társadalmi emlékezetben. 300