Ünnep, hétköznap, emlékezet. Társadalom- és kultúrtörténet határmezsgyéjén - A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület konferenciája. Szécsény, 2000. augusztus 24-26. - Rendi társadalom, polgári társadalom 14. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 34. (Salgótarján, 2002)
V. A FORRADALMI MEGEMLÉKEZÉS JUBILEUMI KONSTRUKCIÓI - Feischmidt Margit: A történelemről egy antropológus szemszögéből: - Az 1848-as forradalmak százötven éves évfordulója Magyarországon és a magyar kisebbségek körében
emelték ki. 22 A köztársasági elnök a Hadtörténeti Múzeumban rendezett tematikus kiállítás megnyitóján „soknemzetiségű szabadságharcról" 23 , nemcsak Magyarország, hanem a Kárpát-medence ünnepéről beszélt, 24 az állami ünnepségen tartott szónoklatában pedig a helyi konfliktusokat meghaladó Európa-eszmét így idézte: „Két eltaposott szabadságharc, két elveszített világháború tanulsága, hogy a szétszabdalt történelmi Magyarország egyenrangú népei olyan Európában lelhetnek ismét őszintén egymásra, ahol határok csak a térképen léteznek, ahol - mint évszázadok óta mindig - megtermékenyítették egymás kultúráját, nyugodtan lehetnek önmaguk, de jó barátok, az őket magába ölelő nagy térség, a közös Európa tagjaiként. Magyarország ma erre törekszik. Mert ez oldaná fel, oldaná békévé 1848/49 korszakformáló forradalmának máig fennálló ellentmondásait." Az integráció nyelvezetét, szimbolikus kontextusát egy olyan diskurzus teremti meg, amelynek feladata azt bebizonyítani, hogy Magyarország - tradíciói okán - része volt és ma is része Európának, vagyis vannak helyi hagyományai annak, amit az európaiság általános, mindenkire érvényes normájának gondolnak. Az európaiság fontossága azonban nem csak aktuális külpolitikai okokkal magyarázható. Ez volt az uralmon levő diskurzus válasza arra a nacionalizmusra, amely a politikai rendszerváltás után közvetlenül dominálta a nyilvánosságot, illetve az alternatívája is ahhoz képest: Európa a „másik" Magyarország szimbóluma. 25 Az „egyik" Magyarországot, a nemzeti fundamentalizmust a megemlékezést szervező mtézmények közül legszélsőségesebb módon a Magyar Igazság és Élet Pártja képviselte. Csurka István beszédében a forradalom nemzeti jellegét emelte ki, de nagyobb hangsúlyt fektetett a nemzet történelmi és mai ellenségeire, az idegenekre, a „pénzügyi oligarchiára", a liberalizmusra, a szociáldemokráciára, Európára, a NATO-ra stb. A külső és belső ellenség képével és a „nemzetépítő állam megteremtésének' feladatával igyekezett lelkesíteni a tömeget. A Hősök terén rendezett, politikai tüntetéssel egybekötött megemlékezés leglátványosabb és legagresszívebb résztvevői fekete ruhát és Nagy-Magyarország térképét ábrázoló jelvényt viseltek. Az univerzalizmussal szembeni jobboldali szélsőség legfőbb érve és szimbóluma a magyarság egysége, amelyen ők - másokkal ellentétben - a politikai egységet is értik. A közhiedelemmel ellentétben mi úgy látjuk, hogy az európai folyamatok és egyetemes értékek előtérbe állítása a magyarországi megemlékezésen nem je22 Interjú Glatz Ferenccel. Népszabadság, 1998. március 14. 23 Az 1848-as kelet-európai forradalmakra vonatkoztatott soknemzetiségű jelző jól jelzi a történelem reprezentációjának rugalmasságát: az az esemény, amit máskor vagy máshol az örökös ellentétek és konfliktusok bizonyítékának tekintettek, 1998-ban a „multikulturális Kelet-Európa" szimbólumává vált. 24 Népszabadság, 1998. március 16. 25 Az Európa-szimbólumot már egy évvel korábban, a millecentenáriumi ünnepségek kontextusában is használták, akkor a múlt század végi polgári, modernizálódó Magyarország képével kapcsolták össze, hogy alátámassza a „világra nyitott" mai Magyarország képét. 297
